Hideg vérrel a jég alatt

Nagy hidegben a folyadékok megfagynak: a víz például 0 Celsius-fokon – így tanultuk az iskolában.

Azt is tapasztalhattuk, hogy a hideg éjszakára palackban hagyott víz jéggé fagyva szétveti az üveget, tehát fagyáskor a térfogata megnő. Ami pedig a tengervizet illeti, a sós víz fagyáspontja a felszínen is alacsonyabb, átlagos sótartalom mellett úgy –2 Celsius-fok (a mélyben a nagy nyomás miatt pedig még tovább csökken).
A cet- és fókaféléket a bőrük alatt húzódó vastag hájréteg óvja a hidegtől, ám más élőlények is úgy élnek – szó szerint – a sarkvidéki tengerjég alatt is, mint hal a vízben. Ezt a vérükben található speciális fehérjéknek köszönhetik, azok ugyanis meggátolják, hogy a szervezetükben lévő víz megfagyjon, és végzetesen roncsolja a sejteket. Ezek a fehérjék sokfélék lehetnek, de az közös bennük, hogy valamennyinek van egy lapos, viszonylag nagy méretű felülete, amelyen a képződő, még igen apró jégkristályokat megköthetik, és így gátolják azok növekedését.
A jelenséget felfedező Arthur DeVries biológus szerint a tengeri élőlények akár –2,5 fokos vízben is életben maradhatnak így. A „biofagyállóban” több különböző profilú vállalat is fantáziát lát. Az ilyen fehérjék felhasználásával például finomabb, krémesebb fagylalt készíthető, és mivel a fagylaltmasszában csak alacsonyabb hőfokon képződnek jégkristályok, a fölhasznált zsiradék mennyisége is csökkenthető. A szakemberek véleménye szerint a fehérjék orvosi felhasználása is elképzelhető, alkalmazásuk például az átültetésre alkalmas szervek előkészítését és tárolását könnyítheti meg.
Szintén kézenfekvő lehetőségnek tűnik, hogy a környezetbarát biofagyálló váltsa ki a mérgező alkoholt tartalmazó fagyállókat, amelyek évente több halálesetet is okoznak.