Viharálló őslakos építészet

Fidzsi őslakos építményei jobban ellenállnak a viharciklonok pusztításának, mint a modern épületek, ráadásul helyi anyagokból olcsón és könnyen újjáépíthetők.

Fidzsin évente rendre végigpusztítják a szigeteket a rendszeresen, szezonálisan érkező ciklonok, és nem kevés pénzbe kerül a modern épületek újjáépítése. Egy, az International Journal of Disaster Risk Reduction szakfolyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint a szigetek tradicionális épületei, a bure nevű házak sokkal ellenállóbbak, ráadásul, ha mégis javítani kell, akkor ezt helyben elérhető, olcsó alapanyagokkal lehet elvégezni. Az éves ciklonok időszakát az őslakos közösségek mindig átvészelték, ám a modern épületek terjedésével ez a tulajdonság elvész.
2016-ban például 30 ezer házat kellett újjáépíteni a Winston nevű trópusi ciklont követően, számtalan falu teljesen elpusztult, s az újjáépítéseket csak nemzetközi segélyekkel tudták elkezdeni. Navala faluban azonban a házak mintegy fele túlélte a ciklont – e helyen ugyanis még él a tradicionális építészet. Egy új-zélandi kutatócsoport ezt az építészetet vizsgálta meg, azzal a céllal, hogy kiderítsék a házak viharállóságának titkát. Nem egyedüli a Fidzsi-szigetek ezzel a jelenséggel, hasonlót tapasztaltak például Vietnámban vagy Thaiföldön is többek között, de számos helyen, ahol a földrengések gyakoriak, a népi építészet ezt a természeti katasztrófát tanulta meg túlélni.
A tradicionális építészet tehát a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, azokat ismerő és a helyi kihívásokat szem előtt tartó módszereket követi és helyi, bármikor elérhető alapanyagokat használ. Azonban a modernizációval egyrészt feledésbe merülnek e módszerek, másrészt a modern (és a legtöbb helyen import) alapanyagokból készülő házak státuszszimbólummá is válnak, így egyre kevesebb a tradicionális épület. Fidzsin a Winston ciklon a lakosság 62 százalékánál okozott súlyos épületkárokat, a modern, favázas-bádogtetős házakban, illetve az orkán erejű szél e házakat széttépve azok anyagát dobálva dominó-effektust idézett elő (ilyet a Karib-tenger térségi hurrikánoknál is megfigyeltek). A Winston ciklonnak a megvizsgált faluban egyetlen halálos áldozatát egy repülő bádogtető ejtette. Létfontosságú tehát, hogy megértsük, mitől jobbak a hagyományos építésű házak.
Miket találtak a kutatók? A nagyobb, és a ciklonnak ellenállóbb házak tetőzetét nemcsak keresztgerendák tartják, de egy hatalmas, a házalapba épített oszlop is támasztja középen. Az ilyen épületek átvészelték a ciklont – a kisebb, középső oszlop nélküliek megsérültek. A tetőket helyben termő náddal fedik be, a falakat szintén helyben termő növényekből készítik kétféle módon is, szövött és kötegelt formában (a nyitóképen a szövött forma látható). A ház szerkezeti elemeit növényi rostokból font kötelekkel veszik körbe, ennek az az előnye, hogy a szél ugyan megmozgatja, de nem tudja egyben elvinni a házat, úgy mint a moderneket. A tetők meredek lejtésűek, gyakorlatilag nincs a falakon túllógó rész, amibe belekaphatna a szél – ez a túllógó perem a karibi hurrikánok kutatásából szintén jól ismert probléma. Ismert még a modern kori hurrikánkutatásokból, hogy mennyire fontos a házak stabil alapozása, a bure házak e követelménynek is megfelelnek: a tartógerendáikat kövekből emelt alapozásba építik be, 1,5-3 méter hosszan. A házaknak nincsenek ablakai, kicsiny ajtón lehet bejutni, és alacsonyak a falaik is. Mindezek a tulajdonságaik számos modern viharálló építészeti előírást tükröznek – pusztán a hagyományos építészet sok évszázados módszereivel.
A kutatók úgy vélik, fontos lenne, hogy az ősi tudást vegyítsék a modern tudással, és a lehető legpraktikusabb módon épüljenek fel a házak a viharokkal sújtott régiókban. Fontos lenne az is, hogy a tradicionális építési módszereket ne felejtsék el az emberek.