Talajerózió a szőlőültetvényekben

A talaj pusztulása alapvetően természetes folyamat, amelyet az emberi tevékenység nagymértékben befolyásol a mezőgazdasági területeken. Degradációról akkor beszélünk, amikor a talajképződés már nem képes lépést tartani a talajerózióval. Ez a művelhető földterület elvesztéséhez vagy a talaj termékenységének csökkenéséhez vezethet, így fenyegetve a mezőgazdasági területeken a fenntartható gazdálkodást. A folyamatot napjainkban tovább erősíti az éghajlatváltozás.

A Gerecse északi részén az intenzív talajerózió jelentős károkat okoz a szőlőültetvényekben, ami folyamatos talajpótlást tesz szükségessé. Az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet és az ATK Talajtani Intézet kutatói a Neszmélyi Borvidéken három szőlőültetvényt vizsgáltak egy éven keresztül a talajerózió mértékének számszerűsítése és lehetséges csökkentése céljából.

A kutatást Albert Gáspár, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet docense vezette, aki korábban több nemzetközi kutatás részvevőjeként már tanulmányozta ezeket a területeket. A szőlőültetvényeket drónokkal figyelték meg, a légi felvételek alapján nagy felbontású digitális terepmodelleket (DTM) készítettek, majd becslést adtak a mintaterületek évszakonkénti és éves talajpusztulására, figyelembe véve a növénytakaró és a csapadékmennyiség szezonális változásának hatását is. A vizsgálat 2019 júliusa és 2020 júniusa között zajlott.

A szőlőterületen megfigyelt eróziós nyomok. A bal oldalon: vízmosás a friss telepítésű ültetvény soraival párhuzamosan; középen: lejtőirányú vízmosás idős telepítésű szőlőben; jobb oldalon: a teraszos rész megrongálódása.

Forrás: ELTE

Első lépésben a drónfelvételekből digitális domborzatmodell készült a területről Mészáros János, az ATK TAKI munkatársa irányításával. Ezt követően a modell és a fényképek elemzésével, a meteorológiai adatok felhasználásával Takáts Tünde, az ATK TAKI munkatársa, az ELTE Földtudományi Doktori Iskola doktorandusza készített minden évszakra összesített térinformatikai modellt.

A talajerózió ellen a kiváltó tényezők hatásának csökkentésével és a módosító tényezők befolyásolásával lehet védekezni. Ennek számos módja van: megfelelő lejtőszabályozási technikák alkalmazása, azaz lejtő tagolása vagy teraszolás; a művelési mód megváltoztatása; a lejtő irányára merőleges táblásítás; a megfelelő talajművelési gyakorlatok alkalmazása; talajvédő fasorok telepítése. A neszmélyi Hilltop szőlészet egyes ültetvényei olyan területen vannak, ahol a lejtőmozgások is veszélyeztetik a szőlőművelést, illetve a védekezésnél már helyenként alkalmazott módszer a sorok közötti gyepesítés. A kutatók ezekre a tényezőkre is nagy figyelmet fordítottak az elemzés során.

A Remote Sensing című nemzetközi szaklapban publikált eredményeik megerősítik és számszerűsítik, hogy az intenzív nyári csapadék az őszi vagy téli csapadékhoz képest nagyobb eróziót okoz. Azt is igazolják, hogy a csupaszon hagyott talaj jobban ki van téve az eróziónak. A kutatók által szerkesztett térkép a helyi szőlősgazdáknak segítséget nyújt a talajpótlás mértékének tervezésében is.