Súlyos higanyszennyezés a maja városokban

Számos egykori maja város területén olyan mennyiségű higany található a talajban, hogy az még a feltáró régészeket is veszélyezteti, számolt be a Frontiers in kiadóvállalat blogja, a Frontiers in Environmental Science szakfolyóiratban közzé tett kutatási eredményekről.

Számos maja régészeti lelőhelyen találtak higanyt tartalmazó edényeket, illetve higany alapú festékanyaggal (cinóber) díszített tárgyakat, falakat. Úgy tűnik, a maják nagyon gyakran használták e súlyosan mérgező nehézfémet, olyannyira, hogy már a saját korukban is napi szintű mérgezést okozhatott, de még ma is veszélyes a mennyisége. E higany-divat nagyjából a klasszikus maja kor időszakára esett, vagyis időszámításunk szerint 250-1100 közé.

„Higanyszennyezést jórészt modern ipari és nagyvárosi környezetben találunk. Nehéz volt megmagyarázni azt, hogy az ősi maja városok talajába és üledékrétegeibe hogyan kerülhetett higany, legalábbis addig, míg a régészeti feltárásokkal ki nem derítettük, hogy a maják évszázadokon át használták a higanyt.” – magyarázta Dr. Duncan Cook, a kutatás vezetője.

Cook és kollégái átvizsgáltak minden olyan mérési adatot, kutatási eredményt, amelyben a maja települések talajában talált higanyról szó esett. Ezekből kiderült, hogy egyetlen kivétellel minden lelőhelyről vannak higanyszennyezést jelző adatok, a kivételt a mexikói Chan b’i jelentette. Miközben a talajban lévő higany mérgezési határértéke 1 ppm (milliomodrész), vagyis az ennél nagyobb érték esetén már fellép a mérgezés, addig az lelőhelyek adataiban 0,016 ppm-től 17,16 ppm-ig változott az érték! Ez utóbbit Tikal városában találták és mérték.

Számos maja városban találtak lezárt edényekben elemi higanyt, illetve rengeteg helyen használtak a cinnabarit nevű higany-szulfid ásványból készült cinóber festékkel díszített tárgyakat. Ez a kiterjedt higanyhasználat elvezethetett oda, hogy az épületek faláról és padlózatából, vagy épp a kerámiákról, s más tárgyakról a higany és vegyületei a talajba mosódtak.

A maják számára a piros festékanyag, a piros szín, a vért szimbolizáló, rituálisan igen fontos árnyalat volt, ám fogalmuk se lehetett arról, hogy a vérben hordozott életerő helyett a halált rejtette magában.

Mivel a maják központi területei alatt húzódó mészkőben igen ritka a higany, ezért a kutatók szerint azt a maja fennhatóságú régiók északi és déli szélein lévő, ismert lerakódásokban bányászhatták, s kereskedők szállíthatták el a városokba.

A krónikus higanymérgezésnek számos megnyilvánulási formája van: idegrendszeri tünetek, vese- és májkárosodás, reszketés, hallás- és látásromlás, bénulás, illetve mentális problémák. Talán nem elhanyagolható az, ahogy az egyik maja uralkodót, Sötét Napot (810-ben volt hatalmon) ábrázolták Tikalban: patológiásan elhízottként, ugyanis a higanymérgezés egyik hatása lehet az az anyagcsere-betegség is, amely a vészes elhízáshoz vezet.

A kutatók szerint érdemes volna megvizsgálni, hogy a higanynak miféle szerepe lehetett a maja társadalmi átalakulásban a klasszikus periódus vége táján.