Minden modern emlős őse

Bár erről az emlős-ősről nem sokat tudunk, ám a genomja elrendeződését egy, a Kaliforniai Egyetem (Davis) szakembere vezette nemzetközi összetételű kutatócsoport egészen nagy pontossággal képes volt számítások alapján rekonstruálni.

„A kutatási eredményünk fontos az emlősök evolúciója megértésében, és a természetvédelmi törekvéseinket is segíti.” – mondta Harris Lewin, az eredményeket a PNAS folyóiratban bemutató tanulmány rangidős szerzője.

A kutatók a ma létező 26 emlős-rendet legnagyobb részét képviselő 32 fajnak genomjából indultak ki, olyanokat foglalt magában e csoport, mint többek közt az ember, a csimpánz, a vombat, a nyúl, a manátusz, a denevér, vagy a szarvasmarha. Nem emlős, csoporton kívüli összehasonlításul a csirke és egy kínai aligátor genomja is elemzés alá került.

Az elemzésekből kiderült, hogy az emlős-ősnek 19 testi és két nemi kromoszómája volt. A testi kromoszómák felelnek azokért az örökletes tulajdonságokért, amelyek nem a nemi kromoszómák hatáskörébe tartoznak. Összesen 1215 olyan génblokkot azonosítottak a vizsgált emlősök mindegyikének genomjában, amelyek nemcsak mindben előfordulnak, hanem ráadásul ugyanazon sorrendben. Ezek, a minden emlős genomjában meglévő gének többek közt olyanokat tartalmaznak, amelyek a normális embriófejlődésért felelősek. Az emlős-ősnek 9 olyan kromoszómája vagy kromoszómarészlete is volt, amely még a ma élő madarakkal is közös, vagyis ez rendkívül ősi idők óta megőrződött.

„Ez a felfedezés azt mutatja, mennyire stabil maradt a kromoszómákon a gének sorrendje és elrendeződése az evolúció több mint 320 millió évre kiterjedő időszakán át.” – tette hozzá Lewin. Ezekkel szemben a kizárólag az emlősökben megőrzött génblokkok számos olyan ismétlődő részt tartalmaztak, amelyek hajlamosak a széttöredezésre, az ismétlődésre vagy épp az átrendeződésre, ezek az események pedig a genom evolúciójának hajtórugói.

A kutatók az ehhez hasonlóan kinyomozott ősi genetikai tulajdonságok segítségével képesek megállapítani, hogy a genom mely részére hatott külső nyomás, vagyis hol és miért is zajlott az evolúció, mit irányított a természetes kiválasztódás. Az ősi genom vizsgálatával olyan eseményekre is fény derült, mint például az, hogy a kérődzők (a mi teheneinkhez, birkáinkhoz is vezető ág) génátrendeződése begyorsult a dinók 66 millió évvel ezelőtti kihalását követően.

Az eredmények segítenek megérteni a különféle alkalmazkodást jelentő tulajdonságok mögötti genetikai irányítást, vagyis mindazt, ami lehetővé tette, hogy az emlősök a bolygónk sokat változó elmúlt 180 millió éve során fennmaradjanak.