A klímaingadozásokhoz köthető evolúciónk számos lépése

A Kölni Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport a Nature Geoscience folyóiratban mutatta be a jégkorszak idejére eső klímaingadozások afrikai jellemzőit, amelyeket Etiópiában kiemelt kőzetfuratok vizsgálatával tártak fel. Az régóta ismert, hogy jelentős változások voltak a csapadékviszonyokban abban az afrikai régióban, ahol az emberiség bölcsője volt. A kutatók most pontos kormeghatározással igyekeztek minél alaposabban összevetni a klímaeseményeket az emberi evolúciós történet eseményeivel. Az utóbbi 620 ezer évben három ilyen eseményt is találtak.

Az etióp Chew Bahir medence területén, ahol egykor elődeink is éltek, két, egyenként 280 méter hosszú furatot emeltek ki egy hosszú időn át fennállt tó egykori üledékéből. E furatokat azután számtalan tudományterület képviselői (üledéktani szakemberektől kezdve mikroszkopikus nyomokra szakosodott paleontológusokon át a geokémikusokig) vizsgálták meg, majd újabb szakemberek bevonásával összeállították az időszak klímatörténetét. E körülmények ismeretében azután kiderítették, hogy mely korszakok kedveztek az emberelődöknek és melyek hátráltatták őket.

A területen számos, anatómiailag különböző emberelődfaj élt a 620-275 ezer évvel ezelőtti időszakban, amikor tartósan stabil, nedves volt a térség klímája. Azonban ezt az időszakot egészen rövid, de extrém módon száraz korok szakították félbe, ez pedig legnagyobb valószínűség szerint az élőhely feldarabolódásához vezetett. Az emberekre nézve ennek az lehetett a következménye, hogy egyes helyi csoportok kihaltak, míg mások erőre kaptak, átalakult a népesség dinamikája. Olyan, egymástól fizikailag is elkülönült csoportok alakultak, amelyeknek eltérő kultúrájuk volt, s eltérő módon alkalmazkodtak a drámaian változó körülményekhez. Ezek az elkülönülő csoportok alapozták meg számos anatómiailag is eltérővé váló embercsoport létrejöttét.

275-60 ezer évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott a klíma, hatalmas ingadozásokkal tarkított kor volt, amikor a dús esőerdők és mély édes vizű tavak világát félsivatagos vidék és szikes, sekély, és szinte tócsányivá csökkent méretű tavak világa váltogatta. E korszakban a korábbi, a Homo erectus / ergaster fajra jellemző acheuli kultúrát, amelyet a durvábban megmunkált ovális kőeszközök jellemeztek, felváltotta a középső kőkorszaki, kifinomultabban megmunkált eszközök kora. Ez egybeesett a Homo sapiens kialakulásával is, és számos kulturális, technológiai és társadalmi újítással, amely megvédhette fajunk korai csoportjait a szélsőséges klímaingadozás környezeti hatásaitól.

„Ezek az innovációk, mint a sokszínűbb eszköztár, vagy a hosszú távú szállítás olyan példátlan alkalmazkodási képességekkel látták el a modern embert, amelyek révén könnyen adaptálódott az ismétlődően zsugorodó vagy táguló élettér lehetőségeihez” – mondta Dr. Verena Foerester, a kutatás vezetője.

A legutolsó időszak, a 60-10 ezer évvel ezelőtti mutatta a legextrémebb klímaingadozásokat és környezeti átalakulást, emellett a legszárazabb periódust is, ami pedig a kulturális átalakulások mozgatórugója lehetett. Az időnként nedvesebb periódusok lehetőséget biztosítottak az embercsoportok vándorlására, arra, hogy elhagyják Afrikát és így lehetővé tette fajunk elterjedését a bolygón.

„Tekintettel arra, ahogyan az ember ma a természeti erőforrások túlhasználatával és a klímaváltozást előidéző magatartásával veszélyezteti a saját élőhelyét, különösen fontos megérteni a klíma és az evolúciónk közti kapcsolatokat.” – tette hozzá Foerester.

A kutatássorozatban már 3,5 millió évre visszatekintő tavi üledékfuratot sikerült a szakembereknek kinyerni abból az etióp és kenyai régióból, ahol fajunk és elődei éltek. A most vizsgált dél-etióp terület a legújabb fejezete volt e hosszú történetnek.