A textilfestékek jövője – a jövő textilfestékei

A finn Aalto Egyetem mutatta be azt a fejlesztést, amelyben kutatóik egy nemzetközi csoporttal azon fáradoznak, hogy a divatipar ezen szegmensét fenntarthatóvá tegyék. A szakemberek élelmiszer-hulladékot, mikrobákat és növényeket szeretnének használni a szintetikus festékek helyett. Az 1860-as évektől kezdődő szintetikus festékek gyártása számtalan mérgező mellékterméken keresztül vezet, amelyek nemcsak a munkások egészségét, de a vizekbe, talajba jutva a bolygónk élővilágáét is veszélyeztetik.

Azonban, bár a szintetikus festékek váltak mára általánossá, az emberiség évezredek óta használ természetes festékanyagokat ugyanerre a célra. A BioColour kutatócsoport, amelynek vezetője Kirsi Niinimäki, szeretné a természetes festékanyagok reneszánszát elhozni. A finn, brazil és amerikai egyetemek kutatóiból álló, sokféle tudományterület képviselőiből álló csoport méreganyagoktól mentes, biológiailag lebomló természetes festékanyagok után kutat, részint a múltunkban, részint a legmodernebb technológiákkal. Ahhoz, hogy változást lehessen elérni, ipari méretekben előállítható, tetszetős színekre van szükség.

Ilyen lehet például a Finnországban is (és nálunk is) élő festőcsülleng (Isatis tinctoria), amelyből természetes kék festékanyag állítható elő, s ezzel kiváltható a szintetikus indigó pigment (amellyel a természetes indigót cserélték le egykor). Ráadásnak, mivel a növényt helyben lehet termelni, így az import festék helyett helyi munkát is biztosít. A kutatók az iparral együttműködésben tesztelni is tudják az egyes módszereket s az azokkal készülő festékanyagokat.

Nem elég azonban az ipart változtatni, a fogyasztói hozzáállást is kell. Ma minden divatáru azonos árnyalatú színekre van festve, ám a természetes festékek esetében ezt nem igazán lehet megvalósítani. „A kék divatos szín, de miért is kellene minden kék holminak azonos árnyalatúnak lennie? Miért nem tudjuk elfogadni a tömegtermelésben is, hogy létezhetnek eltérő árnyalatú kékek?” – tette fel a kissé költőien hangzó kérdést Niinimäki. A természetes festékek színe az évek alatt kissé fakul, és akár ruhadarabonként is változhatnak az árnyalatok. Ezt azonban nem hátrányként kellene kezelni.

A kutató szerint a fakulás arra ad lehetőséget, hogy olyan ruhákat tervezzenek, amelyek nemcsak színükben változnak ezáltal, hanem új mintázatokat is megjelenítenek azzal, hogy egyes színeik kifakulnak. A kutatócsoport egyes tagjai persze olyan módszereket is keresnek, amelyekkel mégis tartósabbá tehetőek a természetes színek.

Nemcsak a növények és gombák jelentenek festékanyagokat azonban, hatalmas lehetőség rejlik a mikrobákban is. Számos baktérium képes biológiailag lebomló festékanyag előállítására, vagy épp olyan anyagokéra, amelyek révén a pigment hozzátapad a textília szálaihoz. Ez a divatipar mai őrült tempóját is lelassíthatja, mivel a mikrobáknak hetekre lehet szükségük, hogy kifejtsék hatásukat.

A legnagyobb jövő viszont a laborban termelhető festékanyagoké lehet, mivel a növények számára csak korlátozott termőterület áll rendelkezésre, s a klímaváltozás miatt átalakuló élelmiszernövény-termesztésnek érthetően elsőbbsége van.

A mikrobák által előállítható festékanyagokkal számos kísérletet végez a kutatócsoport egy része, és például azt is igyekeznek kideríteni, hogy génmódosítással miként lehet a pigmenteket előállító mikrobákon változtatni, más színek készítésére késztetni őket, illetve miként lehet ezt ipari méretekre nagyítva elvégezni. Ezzel méreganyagoktól mentes, lebomló festékanyagok születhetnek, amelyekkel földterületeket lehet megmenteni a káros anyagoktól.