Szuperorganizmusok a fogaink ellen

A Pennsylvaniai Egyetem számolt be arról a kutatásról, amelyet egy fogász és mikrobiológus szakemberekből álló nemzetközi csoporttal végeztek. A PNAS folyóiratban közzé tett eredmények szerint a mikrobák, különféle doménjeibe tartozó fajok közösségeiként különleges szuperorganizmusokként támadják a fogainkat.

Bár nem tűnik nagynak a különbség, az átlagember számára egyformán láthatatlan, egysejtű gomba és a baktérium közt, ezek rendszertanilag olyan távol állnak egymástól, mint a baktériumok tőlünk. Az így kialakult szuperorganizmusok rendkívül ellenállóak és erősek.

A kutatók olyan kisgyerekek nyálát vizsgálták meg, akiknek sok rossz foguk volt kicsi koruk ellenére, és ekkor vették észre a különös képződményeket. Arra jutottak a vizsgálatokkal, hogy a mikrobaközösségek sokkal hatékonyabban tudják a fogakat megtámadni, és terjedni is képesek a tapadósabb képződményeken, melyek ellenállóbbak a mikrobaellenes szereknek, és sokkal nehezebb volt őket eltávolítani a fogakról, mint akár a gombát, akár a baktériumot önmagában. Sci-fibe illő, hogy e szuperorganizmusok ráadásnak „végtagokat” növesztettek, amelyek segítségével haladni tudtak, így voltak képesek igen gyorsan fogról-fogra terjedni annak ellenére, hogy az egyes mikrobák maguktól nem képesek a helyváltoztatásra.

A vizsgált mintákban a Streptococcus mutans baktérium, és a Candida albicans gomba közösségére bukkantak rá, s a felfedezés után igyekeztek minél jobban megfigyelni, mit is csinálnak ezek a közösségek magukon a fogakon. Speciális mikroszkóppal valós időben követték ahogy növekednek és amint rátapadnak a fogra. Emellett olyan laborkörülményeket is létrehoztak, amelyben valódi fogak helyett azt imitáló anyagon végezhettek kísérleteket, s feltárták, miként jönnek létre és milyen szerkezetűek a mikrobaközösségek. Kiderült, hogy igencsak jól szervezett rendszert alkotnak: a baktériumok csoportosan a gombákból és azok hifáiból (finom szálacskákból álló gombafonal) tapadtak rá, és mindezt egy sejteken kívüli polimer, afféle ragasztóanyagként fogta egybe.

A kutatók szerint a különös közösség számtalan extra tulajdonságából talán az a legérdekesebb, hogy képes lépkedni, vagy ugrálni. Ehhez a gomba hifáit használta a szuperorganizmus, ahogyan a letapadáshoz is. A szerkezet mozgása különösen gyors volt, óránként 40 ezredmilliméteres sebességgel haladt, ez pedig ahhoz mérhető, ahogy a sebgyógyulásért felelős fibroblasztok mozognak! Ez a sebesség az organizmus saját testméretének kétszázszorosa, ezzel pedig hasonló arányban nézve gyorsabbak a legtöbb gerincesnél.

Amikor valódi fogakra „szabadították rá” a mikrobaközösségeket, azokon biofilmet képeztek és gyorsabb, intenzívebb szuvasodással járt a jelenlétük, mint az egyedi mikrobáké.

A felismerés egyúttal a gyógymód felé is megnyitja az utat: mivel nyálból kimutathatóak e szuperorganizmusok, még időben be lehet avatkozni, megelőző módszerekkel. Mindemellett a mikrobiológia számára is rendkívül tanulságos a felfedezés, akár még a többsejtű élőlények kialakulásához vezető evolúciós folyamatokra is rávilágíthat.