Milyen hatású a gleccserliszt?

A Carl von Ossietzky Oldenburgi Egyetem kutatói egy patagóniai expedíció során speciális kamera segítségével mérték fel, milyenek is a gleccserekből a tengerbe jutó szemcsék. A Garibaldi-fjord területén elvégzett vizsgálatok eredményeként egy fotómontázs született a vízben lebegő szemcsékről (ez a nyitóképünk), némely szemcse az üveghez hasonlóan átlátszó és éles peremű, más szemcsék sötétebbek és csomószerűek, megint mások pedig átlátszatlanok. A szemcséket Dr. Jochen Wollschläger tanulmányozza, az egyetem Tengerkémiai- és Biológiai Intézetének kutatója, aki a tengervíz optikai tulajdonságait vizsgálja.

Wollschläger német, chilei és argentin kutatótársaival az év első két hónapját a Meteor kutatóhajón töltötte, és azt mérte fel, miként befolyásolják az olvadó gleccserekből érkező anyagok a tengeri élővilágot a tűzföldi szigetvilágban és a Beagle-csatornán.

A fjordok vizének felszínén gyakran alakul ki 1-1,5 méteres vastagságú olvadékvíz-réteg, amely tejszerű, átlátszatlan a benne lebegő mikroszkopikus kőzetszemcsék hatására. „A szemcsék hatására kevesebb fény jut a víz mélyebb rétegeibe” – magyarázta Wollschläger, aki többek közt azt is vizsgálja, miként hat ez a fényhiány a vízben lebegő algákra.

A gleccserliszt mennyiségét egy speciális kamera, a FlowCam segítségével mérik. Ez a műszer gyakorlatilag egy automata mikroszkópnak tekinthető, mivel nemcsak észlelni képes a vízben lebegő szemcséket, hanem nagyított képeket is készít róluk, és különféle mérések alapján osztályozni is tudja őket. Olyan tulajdonságokat mér, mint az egyes szemcsék átmérője, átlátszósága, színe, becsült tömege, s ezek alapján sorolja be őket különféle kategóriákba.

A fotómozaikon a szemcsék nagyság szerinti sorrendben láthatóak. Az elpusztult szerves anyagokon túl elvétve előforduló élő sejteket – leginkább apró algákat – is lehet a vízmintákban találni. Az egyes mintákban azonban akár a 90 százalékot is meghaladhatja a gleccserliszt szemcséinek aránya, ez pedig azt jelzi, hogy a fjordokban hatalmas mennyiségű az olvadékvíz. Bár az adatok részletes elemzése még tart, az már bizonyos, hogy a gleccserliszt óriási befolyással van a fitoplankton növekedésére, amely a tengeri ökoszisztéma táplálkozási láncának alapját képezi. „Sok helyen már 20 méteres mélységben olyan sötét van, hogy a fotoszintézis lehetetlenné válik” – tette hozzá Wollschläger. A kérdés csak az, hogy a gleccserek további olvadásával miként nő meg a fjordokba jutó gleccserliszt mennyisége. Mivel az édesvíz (az olvadék) könnyebb a sós tengervíznél, ezért annak a felszínén lebeg, így csak nagyon lassan tud kitisztulni az e módon átlátszatlanná váló víz.

Érdekes azonban, ha ugyanez a gleccserliszt már nem olvadékvízzel együtt érkezik a tengerbe, hanem szélfútta por formájában, akkor pont ellenkező hatást vált ki: fokozza az algák élettevékenységét a víz be juttatott tápanyagok segítségével. A különbséget az okozza, hogy ez utóbbi esetben nem alakul ki a felszínen lebegő, a fényt stabilan elzáró vízréteg.