A nyersen őszinte gyerekek kevésbé szimpatikusak

Bár azt tanuljuk mindannyian, hogy a hazugság rossz, elítélendő, ám a kegyes hazugságokat mégis szinte elvárják tőlünk. A Journal of Moral Educations szakfolyóiratban megjelent tanulmányban két amerikai kutató azt mérte fel, miként értékelik a felnőttek a gyerekek őszinte vagy nem őszinte kijelentéseit. A vizsgálatban résztvevő alanyok videókat néztek, amelyeken gyerekek mondták ki a nyers igazságot, vagy épp udvariasságból, mások érdekeit szem előtt tartó kegyes hazugságokat.

A kutatásban megvizsgálták a felnőttek reakcióit a nyers és az udvariasan előadott igazság, valamint az udvariasságból, vagy mások érdekében előadott kegyes hazugság eseteit különböző korú és nemű gyerekek esetében. 6-15 éves korú gyerekekkel készítettek videókat különböző élethelyzetekben kimondott kegyetlen igazságok és kegyes hazugságok sokaságáról, majd ezeket felnőtteknek kellett értékelniük. Az volt a feladatuk, hogy az adott gyerek jellemét megítéljék a látottak alapján. Olyan tulajdonságokat kellett például minősíteni, mint megbízhatóság, kedvesség, szimpatikusság, őszinteség, és emellett azt is el kellett mondaniuk az alanyoknak, hogy az adott helyzetben jutalmat vagy büntetést adnának-e a gyereknek.

A vizsgálatokból kiderült (amit valószínűleg minden szülő sejt), hogy meglehetősen komplex, és a helyzettől függő a hazugságra, igazságra adott válasz. Például kellemetlen és zavarba ejtő, ha a gyerek nyersen kimondja az igazságot („Nem kérem ezt az ajándékot, mert ronda”), akkor is, ha egyébként az igazmondásra nevelik őt. Az ilyen nyers igazságot kimondó gyerekek sokkal rosszabb megítélést kaptak, mint az elkendőzött igazságot vagy az udvarias, kegyes hazugságot kimondók.

„Rengeteg szülő élte át azt a zavarba ejtő vagy épp idegesítő esetet, amikor a gyereke brutálisan őszinte volt. Az, hogy a gyerekek megtanulnak hazudni, a szociális fejlődésük szerves része” – mondta el a Taylor & Francis kiadóvállalat ismertetőjében Dr. Laure Brimbal, a Texasi Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője. „Bár a gyerekeknek azt tanítjuk, hogy hazudni helytelen, ennek ellenére egészen kis koruktól fogva elsajátítják e képességet. Azonban mind a mai napig keveset tudunk azokról a folyamatokról, amelyek a társas életünkben igen fontos proszociális hazugságok képességét előhozzák annak ellenére, hogy a felnőttek ellentmondásosan reagálnak a hazudozás és az igazság kimondása esetében.”

A kutatás nem tökéletes persze, mivel viszonylag kevés embert vontak be (267 felnőtt alany, 24 gyerek), és mivel a gyerekeknek el kellett játszaniuk egyes, a kutatók által kitalált jeleneteket, a színészkedési képességeik is befolyásolhatták azt, milyen megítélést kapnak. A kutatásból leginkább az derült ki, mennyire következetlenül is ítélik meg a felnőttek a gyerekeket az igazság vagy a hazugság kimondásakor.