Ál-kardfogú, az eocén csúcsragadozója

Bár küllemében a kardfogú macskákra hasonlított, nem közéjük tartozott az a 38 millió éve, a mai Kaliforniában élt állat, amely a kizárólagos húsevők eredetéről vall.

A húsevők először az eocén kor közepe táján, 37-40 millió éve választották a kizárólagos húsevő étrendet, ekkor foglalták el a hiperhúsevők ökológiai fülkéjét, miután néhány korábbi húsevő létszáma csökkent vagy épp kihalt ekkorra. A San Diegói Természettudományi Múzeum (Nat) kutatója vezette csoport nemrégiben egy dél-kaliforniai lelőhelyen rábukkant arra az állatra, amely e hiperhúsevők egyik első képviselője lehetett. A Nimravidae családot magyarul ál-kardfogú macskának (vagy ál-kardfogú fenevadnak) nevezik, az ebbe tartozó állat nem macskaféle volt, csupán a konvergens evolúció tette a mai macskákhoz hasonlóvá.
A Pangurban egiae nevet kapott ragadozó kora egy akkori klímaátalakulás időszakára esett. Míg az eocén ezt megelőző időszakában bolygónk az átlagosnál sokkal melegebb klímájú volt, ezt, az ún. eocén klímaoptimumot követően felszakadtak a kontinenseket borító hatalmas erdőségek (ez adta a ma újra felértékelődő barnaszén javát), átalakult az ökoszisztéma. Ez az átalakuló élővilág teremtette meg a lehetőségét annak, hogy az ál-kardfogú macska a mai kaliforniai partokon róhatta zsákmányejtő útjait.
A Biology Letters folyóiratban részletesen bemutatott Pangurban egy hiúz és puma közti mérettartományú, alkatában is macskaszerű ragadozó volt, hosszú pengeszerű kardfoggal, és Észak-Amerika majmaira, tevéire, korai lóféléire vadászott. A macskaszerűségével „A macskák megjelenése előtti macska volt” – mondta Dr. Paul Z. Barrett, a kutatás egyik résztvevője. „Az ál-kardfogúak fontossága abban rejlik, hogy segítenek megérteni, miként sodorhat bele az ökoszisztéma egy állatot az ennyire szélsőséges étrendbe.” A maradványokra építkezés során bukkantak rá San Diego megyében.
„Dél-Kalifornia eocén kori kövületei bepillantást engednek a kardfogú ragadozók eredetébe. Szerencsére a jogi szabályozás az efféle, építkezéseken talált ősmaradványok védelmét szolgálja, és az olyan intézmények, mint a Nat megőrizhetik a múlt ezen kincseit.”
Bár korábban már találtak ugyanitt egy primitívebb, kizárólagosan húsevő emlőst, azonban a Pangurban azért kiemelten fontos, mert ő már a mai húsevők elődei közé tartozott. Segítségével megérthetik a szakemberek, hogy mi tette lehetővé ezen életmód kialakulását: az összefüggő erdőségek feldarabolódása és az észak-amerikai majmok hanyatlása. A kutatók szerint ez utóbbi különösen fontos információ, mivel ez azt jelzi, mennyire egybefonódott az egyes állatcsoportok evolúciója. „Ez a bepillantás a múltba azt jelzi, mekkora tétje is van a biodiverzitás megőrzésének jelenünkben. Például ha elveszítjük a bolygónk főemlőseinek kétharmadát, vagyis amelyeket ma a kihalás fenyegeti, ez más állatcsoportok evolúcióját is befolyásolni fogja. Ennek pedig tovagyűrűző, évmilliókra meghatározó hatásai lehetnek” – tette hozzá Dr. Susumu Tomiya, a kutatás egyik résztvevője. A 38 millió évvel ezelőtti ökoszisztéma-változások hasonlóak a maiakhoz, és azt ugyan nem tudjuk megmondani, kik lesznek ezen átalakulás nyertesei, de a Pangurban felfedezése arra figyelmeztet, igen gyorsan megváltozhat az élővilág összetétele.
Az állat neve egy középkori ír versből származik, amelyet egy szerzetes vetett papírra a 9. században, s a szerzetesek tudást őrző szellemi munkáját a saját macskája, Pangur Bán alkonyi vadászatához hasonlítja.