Voltaképp mit is ettek a neandervölgyiek?

Hosszú évek óta vitáznak azon a szakemberek, hogy vajon többségében húst, vagy növényeket fogyasztottak-e a neandervölgyiek. Egy újonnan, a PNAS hasábjain közzé tett kutatási eredmény a húsevés melletti bizonyítékokat szolgáltatott, spanyolországi leletek vizsgálata alapján.

Az étrendet leggyakrabban a kollagén nitrogénizotópjai segítségével szokás megállapítani, ám ez a módszer az 50 ezer évnél régebbi minták esetében nem használható, mivel ennyi idő alatt lebomlik a kérdéses anyag. Alkalmas módszer még az is, hogy a fogkőbe beépült maradványok alapján derítenek ki egyes részleteket az adott ember étrendjéről, ám ez se ad teljes körű válaszokat.

Egy nagy, nemzetközi kutatócsoport a fogzománc cinkizotóp-elemzését végezte el a spanyol Gabasa lelőhelyéről (a Pireneusok déli oldaláról) származó neandervölgyi ember első őrlőjének fogzománcán. Itt korábban arra jutottak, hogy sok növényi táplálékot fogyasztottak a rokonaink, ám más lelőhelyeken a húsevés dominanciáját mutatták a leletek. Hol akkor az igazság? A kutatók mindössze egyetlen fog vizsgálata alapján szerették volna ezt eldönteni, ez a fog arra utalt, hogy a Gabasa területén élt neandervölgyiek húsevők voltak.

Mivel a fogzománc rendkívül ellenálló anyag, a kutatók most végeztek ilyen vizsgálatot először a neandervölgyi esetében. Ahhoz, hogy kiderítsék, vajon az emberelőd mit evett, 12 különböző fajba tartozó s ugyanitt, az emberekkel egy időben élt állat fogának cinkizotópjait is megvizsgálták, összesen 65 fogmintát elemeztek. Ilyen állatok voltak az üregi nyúltól a zergén és a barlangi medvén át a hiúzig számos növényevő és ragadozó. Ezen állatok segítségével felállítottak egy sorrendet, amelyben a cinkizotóp-arányai szerint szerepeltek a ragadozók és növényevő állatok, majd ezen a soron helyezték el a neandervölgyi fogából kinyert adatokat is.

A neandervölgyi fogának cinkizotóp-aránya messze a legalacsonyabb volt. Ez azt jelenti, hogy ez az egykori ibériai neandervölgyi ember igazi húsevő volt, mondhatni, a régiója csúcsragadozója, a táplálkozási láncban az izotóparány alapján 3 lépcsőfokkal volt a növényevők felett. Ez az arány jól tükrözi más, ennél fiatalabb neandervölgyi-lelőhelyeken végzett felmérések eredményét, amelyek nitrogénizotópok alapján rangsorolták az emberelőd fajt a korabeli ragadozóknál is húsevőbb kategóriába.

Érdemes tudni, hogy a ragadozók esetében eltolódnak az izotóparányok a csontok elfogyasztása miatt, ez eredményezheti azt, hogy a csontot megenni képtelen ember arányaiban több húst fogyasztott, mint pl. egy farkas.

Az eredmények adódhatnának akár abból is, hogy a neandervölgyi húsevő állatokat evett, illetve kannibál volt, ám ezek mindegyikét kizárták a kutatók, mivel semmiféle csontleleten nem találtak ezekre utaló jeleket. Számos egyéb, a cink izotóparányát megváltoztató esélyt végigvizsgálva arra jutottak, hogy ezek egyike se lehet felelős a kapott eredményekért.

A lelőhelyen talált állati csontok alapján a leggyakrabban fogyasztott faj a nyúl volt, emellett azonban néhány nagyobb állatot is találtak emberi fogyasztás nyomaival. A vizsgált fog egykori tulajdonosa, az izotóparányok szerint nem evett vért és májat, pusztán a húst (az állati izomzatot), miközben a ragadozók „mindenestől” ették meg a zsákmányukat, ez pedig eltolta az izotóparányukat. Ez okozhatta azt, hogy a ragadozóknál is húsevőbbnek bizonyult a kérdéses ember.

Mivel csak egyetlen egyed fogát elemezték most, ez leginkább arra szolgált, hogy a módszer használható voltát bizonyítsák azon esetek sokaságára, amikor nem lehet a nitrogénizotóp alapján vizsgálódni, mert túl régi a maradvány.