A világháborús hajóroncsok szennyezik a tengert

Sok millió tonnányi lőszer, üzemanyag, s mindenféle vegyi anyag jutott a tenger fenekére az elsüllyedt, elsüllyesztett hadihajókkal mindkét világháború alatt, s ezek elsöprő többsége ma is az óceán mélyén hever, számolt be a Londoni Természettudományi Múzeum.

E roncsok közt rengetegből szivárognak a veszélyes anyagok és fenyegetik az élővilágot, ám e hajók kiemelése túl költséges vagy épp veszélyes művelet volna. Azonban azzal, hogy a tengerek egyre nagyobb részén igyekszünk valamit építeni vagy gazdálkodni (szélerőművek, haltenyésztő telepek), a roncsok jelentősége minden korábbinál nagyobb ma. Míg a fából készült hajókat hamar megette az enyészet, addig a fegyverkezési versengés részeként egyre erősebb, fémből készült modern hajók hosszú időre a tengerfenék részévé váltak.

A probléma maga óriási: csak a második világháborúban több mint 20 ezer hajó süllyedt el, és ugyanekkor még további számtalan vízi járműnek veszett nyoma. E hajókban egykor tárolt olaj és más üzemanyag mennyiségét 20 millió tonnára becsülik, a tengerbe szivárogva ez az ottani élővilág növekedését, szaporodását, túlélését befolyásolja. Hasonló léptékű problémát jelent a sok millió tonna lőszer, továbbá a vegyi fegyverek jelenléte a tengerek mélyén. Még a háborúk végét követően is gyakran szándékosan süllyesztettek el lőszereket, mivel e módon lehetett a leggyorsabban „megszabadulni” tőlük…

Akár még a hajók alapanyaga is megzavarhatja az ökoszisztémákat, ezeken az élőhelyeken legtöbbször hiányzik a kellő mennyiségű vas, és ez szabályozza a fitoplankton növekedését, így a hajóroncsokból a tengerbe kerülő vas kóros algavirágzásokhoz is vezethet. Mindezen ismert veszélyek ellenére csak egészen kevés roncsot emeltek ki vagy tisztítottak meg eddig.

Egy, az Északi-tengeren jelenleg zajló EU-s projekt részeként Belgium partjai közelében lévő, 80 éve elsüllyedt hajó környezetét mérte fel egy belga kutatócsoport, s a Frontiers in Marine Science folyóiratban számolt be a tapasztaltakról.

A V-1302 John Mahn nevű egykori német halászhajó, amelyet a második világháborúban járőrhajóvá alakítottak, 1942-ben egy angol légitámadás során süllyedt el, a hajót ért bombatalálat felnyitotta a hajótestet, így szabaddá vált annak belseje is. A hajóra azért esett a választás, mert viszonylag könnyen elérhető helyen van a roncsa, A vizsgálatok most a környezetben található, a hajóból származó anyagok kémiai nyomait, valamint az élővilág átalakulását mérték fel.

Különböző aromás szénhidrogének maradványai kerültek elő a hajó szénraktárából, emellett TNT és ennek bomlástermékei a roncs körüli üledékből. A hajótestből és a festéséből eredő nehézfémek is jelen voltak a roncs környezetében. A korabeli, dízelüzemű hajók roncsaival összevetve a V-1302 John Mahn a kevésbé szennyező roncsok közé tartozik, ahol a veszélyes anyagok mennyisége biztonságos határokon belüli.

Mindennek ellenére is azt tapasztalták a szakemberek, hogy a környezet mikrobaközössége eltért, jelen voltak azok a baktériumok, amelyek például az üzemanyagok egyes molekuláit képesek lebontani. A tapasztaltak szerint a hajóból származó ilyen anyagok e baktériumok révén jórészt lebomlottak, s így az élővilág tágabb közösségét már nem veszélyeztetik. Ez azonban csupán a szennyező anyagok kis mennyiségének köszönhető, és míg jelenleg e roncs a kevésbé károsak közé tartozik, az idők során még változni fog e helyzet, például a klímaváltozással melegebbé váló tengervízben fokozódik majd az oldódás.

Azonban minden egyes roncs helyzete egyedi, s így csak akkor lehet teljes képet kapni róluk, ha igen nagy részüket megvizsgálják. Egy ilyen felméréssel legalább azt ki lehet deríteni, mely hajók maradványai jelentik a legnagyobb veszélyt a környezetükre, s legalább ezen esetekben intézkedni lehetne a roncs eltakarításáról.