Hipparkhosz elveszett csillagkatalógusa

Hipparkhosz katalógusát évszázadok óta keresték a tudósok, ám mindhiába, holott tudománytörténeti szerepe óriási. Ez volt az első olyan katalógus, amelyben a csillagok elhelyezkedését pontos égi koordinátákkal rögzítették, ám azon kívül, hogy számos szerző említette, magát a katalógust nem ismerhettük meg.

Nemrégiben azonban egy, az egyiptomi Szent Katalin kolostorban tárolt pergamenen, amelyen szír nyelvű vallási szövegekkel felülírták az eredeti szöveget, előkerülhetett Hipparkhosz alkotása. A Journal for the History of Astronomy szakfolyóiratban ismertetett felfedezés azt bizonyítja: valóban létezett a csillagászat atyjának nevezett Hipparkhosz jeles katalógusa.

A műre olyan lapokon bukkantak rá, amelyek ugyan a 10-11. században íródtak az ortodox kolostorban (s ma jórészt a washingtoni Bibliamúzeum birtokában vannak), ám e lapok korábban már teleírt pergamenekre íródtak. A lapok eredeti, lekapart szövegét is vallási jellegűeknek vélték, azonban az egyik lapon, egy 2012-ben elvégzett vizsgálatból, az a meglepő dolog derült ki, hogy ógörögül íródott, és Eratoszthenészhez, egy másik görög csillagászhoz köthető. A 10 évvel ezelőtti vizsgáltra egy nyári egyetemi gyakorlat keretében véletlenül bukkant rá egy akkori hallgató, majd ennek hatására kezdtek el részlesen is vizsgálódni. A felfedezést követően a pergamenekről speciális, multispektrális képalkotás útján felvételek készültek, s ezzel az egykori – kikapart – szöveg nyomait sikerült részben elővarázsolni.

Kilenc fóliánsról sikerült megállapítani, hogy csillagászati jellegűek az eredeti szövegek, számtalan további lapon egyelőre még nem sikerült felismerhetővé tenni a kikapart, eredeti írást, de könnyen lehet, hogy később további felfedezések születnek majd.

Az eredeti pergamenek radiokarbonos kormeghatározás alapján az 5-6. században készültek, s egyes lapjain egyrészt Eratoszthenész csillag-eredtmítoszaiból olvashat rajtuk az ember, másrészt szerepel egy vers, a harmadik században íródott Phaenomena, amely a csillagképek leírását tartalmazza. Azután a vizsgálatok során még ennél is sokkalta izgalmasabb dolog tűnt elő: csillagok koordinátái. A szöveg vizsgálatából kiderült, hogy az Északi Korona (Corona Borealis) nevű csillagkép csillagainak égi koordinátái, fokokban megadva szerepelnek a lapon, és egyúttal az is kiderül belőle, hogy Hipparkhosz katalógusa ekvatoriális, vagyis az égi egyenlítőn alapuló koordinátákkal készült – ebben is úttörő volt az ógörög tudós.

Mivel a csillagok látható helyzete a (Hipparkhosz által felismert) precessziónak köszönhetően az évszázadok során változik, ezért azt is ellenőrizték a kutatók, hogy mikori égi helyzetből születhetett a megtalált leírás: a modellezések alapján a koordináták az időszámításunk előtt 129-es évnek feleltethetőek meg. Ez pedig arra az időszakra esett, amikor Hipparkhosz élt és dolgozott!

Egészen eddig az egyetlen ókori csillagkatalógus Ptolemaioszé volt, amely az időszámításunk szerinti második században készült Alexandriában. Az Almagest című klasszikus művében részletezett világképet fogadta el a világ tudományos közössége mintegy 1200 éven keresztül, s ennek részeként mintegy ezer csillag égi koordinátáit és fényességi adatait is megadta az ókori csillagász. Azonban számos helyen említették, hogy az első tudós, aki katalógust készített a csillagokról, Hipparkhosz volt, aki évszázadokkal korábban Rodosz szigetén élt és dolgozott, nagyjából időszámításunk előtt 190-120 között.

A most feltárt adatok segítségével a kutatók sikeresen bebizonyították azt is, hogy más középkori szövegek közt talált három csillagkép (Nagy és Kis Göncöl, valamint a Sárkány) csillagainak koordinátái is Hipparkhosz eredeti munkájából kerülhettek át a középkori iratokba.

Mivel Hipparkhosz műve csak utalásokban maradt fenn, vagyis maga a mű nem, pusztán a létezésének a híre, évszázadokon át vitáztak a szakemberek azon, hogy valóban létezett-e. Az is kérdéses volt, hogy Ptolemaiosz saját csillagkatalógusnak összeállításához saját méréseket végzett-e, vagy csak „átemelte” elődje adatait? A most feltártak azt sejtetik, Hipparkhosz sokkal precízebb adatokat rögzített, így Ptolemaiosz, aki ráadásul ekliptikus koordináta-rendszert használt munkájában, valószínűleg saját adatokkal dolgozott.

A mostani felfedezés a kutatók reményei szerint csak a kezdet. A Szent Katalin kolostor könyvtárában több mint 160 olyan pergamen található, amelyeket átírtak, s könnyen lehet, hogy további csillagkatalógus-részletekre derül majd fény. Az e céllal végzett vizsgálatokból már előkerült szintén ógörög orvosi szöveg, korabeli gyógyszer-receptekkel, sebészi leírásokkal és gyógynövények ismertetőjével.

Maga, a most is alkalmazott multispektrális képalkotási technológia is rendkívüli lehetőséget rejt, hisz számtalan múzeum és könyvtár őrzi a kikapart és újraírt pergamenek ezreit, így rengeteg klasszikus mű maradványaihoz lehet még szerencséjük a kutatóknak a jövőben.