Fény derült egy ritka meteorittípus eredetére

Az Ivuna-típusú (CI-1) meteoritok minden más szenes kondrittól különböznek, a névadó meteorit 1938-ban Tanzániában hullott, az Ivuna nevű településre. E meteorit (és a néhány, vele egy típusba tartozó) abban különleges leginkább, hogy összetétele minden más meteoritnál közelebb áll ahhoz, amilyen a Nap és a Naprendszer elemi összetétele. Különlegességét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a világon összesen kb. 17 kilogramm létezik e meteorittípusból (ez jóval kevesebb, mint amennyi igazoltan marsi eredetű meteoritunk van).

Nemrégiben a japán Hajabusza–2 űrszonda által a Ryugu kisbolygóról hazaszállított kőzetminta elemzésével arra jutott egy igen nagy nemzetközi kutatócsoport, hogy e minták kémiai és ásványtani összetétele igencsak hasonlít az Ivuna-típusú meteoritokéra. A Londoni Természettudományi Múzeum ismertette azt, a Science Advances folyóiratban közzé tett tanulmányt, amely az elemzésről készült.

A vizsgálatokból arra következtet a kutatócsoport, hogy a Ryugu, és számos, a fő kisbolygóövben keringő hasonló típusú égitest nem helyben, hanem a Naprendszer külső régiójában, a Kuiper-övben, esetleg még távolabb keletkezett. A feltételezések szerint e távolban született kisbolygók akkor lökődtek be a fő kisbolygóövbe, amikor a Neptunusz és az Uránusz kialakult, míg a többi kisbolygó a Jupiter és a Szaturnusz környezetében jöhetett létre.

A Naprendszer születésekor a Nap kapta az anyag 99,9 százalékét, a többi égitestre jutott a maradék 0,1 százalék, ez alkotta a protoplanetáris korongot, amelyből a bolygók, kisbolygók, üstökösök létrejöttek. A Naphoz közelebb a kőzetbolygók, távolabb a gáz-, illetve a jégbolygók alakultak ki, ám ekkor még nagyon instabil volt az égitestek pályája. Például a jelenlegi elméletek szerint a fiatal (még alakuló) Szaturnusz és a Jupiter is beljebb vándoroltak mostani helyüknél, s ennek során elszipkázták az anyagot a szintén még alakulóban lévő Mars elől, ezért oly kicsiny a vörös bolygó.

A két gázóriás vándorlása felel azért is, hogy számos, a Naprendszer külső vidékén lévő, vizet (jeget) tartalmazó égitest a Naprendszer belseje felé vette az irányt, így ennek köszönhetjük a földi vízkészletet is.

A jégóriások, vagyis a Neptunusz és az Uránusz kialakulása azonban némiképp rejtélyes, ugyanis a modellezés szerint tovább tartott volna a kialakulásuk, mint ameddig létezett a protoplanetáris korong. Feltehetően a Naphoz közelebb születtek, s kifelé vándoroltak aztán. Az azonban nem vita tárgya, hogy e két óriásbolygó gravitációja is jelentős hatással volt a többi égitestre, s ahogy vándoroltak, az útjukba eső kisebb bolygócsíra-töredékeket szétszórták.

E korai, igen kaotikus időszak számos nagy ütközéssel is járt, ekkor születhetett a Hold is egy, a Marshoz hasonló méretű bolygókezdemény becsapódásakor. Az óriásbolygók vándorlása rengeteg, a külső Naprendszerben lévő égitestet irányított a Naprendszer belseje felé, ahol aztán a kisbolygóöv befogta őket. A kutatás eredménye azt sugallja, hogy a Ryugu kisbolygóval azonos típusú, szénben gazdag aszteroidák ezen, távolról érkezettek közé tartozhatnak.

Az elmúlt években egyre több olyan információt sikerül összegyűjtenünk a Naprendszerről, illetve az észlelt meteorithullások esetén pályaszámításokkal ki lehet deríteni, honnan érkeztek. Azonban ezek a pályák még nem arról árulkodnak, hogy az adott meteorit szülő égitestje mi volt és az hol jött létre, ehhez szükség van a mostanihoz hasonló összetétel-vizsgálatokra. A Ryugu és az Ivuna-típusú meteoritok összetétele közti nagy fokú hasonlóság arra utal, hogy egy helyen születtek, illetve az is lehet, hogy azonos égitestből erednek.