Intenzívebbé válnak a zivatarok a távoli erdőtüzek hatására

Az erdőtüzek hője és aeroszolszemcséi a tüzektől nagy távolságban kialakuló zivatarokat hevesebbé teszik, például nagyobb lesz a jégesők jégmérete.

A Pacific Northwest Nemzeti Laboratórium (PNNL) kutatója, Jiwen Fan már 2018-ban elkezdte kutatni az erdőtüzek és a zivatarképződés közti kapcsolatot, amikor észrevette, hogy az általában más évszakra eső két esemény ebben az évben mintegy egy héten át egyszerre jelentkezett.
Az USA nyugati partvidékének erdőségeiben kipattanó tüzek rendre bejárják sajnos a világsajtót is, akár az okozott katasztrófák, akár a légszennyezés miatt. A tüzek olykor a maguk zivatarjait is kitermelik, ám most nem ezekről a helyben jelentkező esetekről van szó, hanem a sok száz, vagy akár 1-2 ezer kilométerre lévőkről. A nyugati parti tűzvészek Colorado, Nebraska, Wyoming, Kansas, Oklahoma és a két Dakota államban okozhatnak erőteljesebb zivatarokat.
„Azt gondoltam, talán van valami összefüggés köztük.” – mondta Fan, aki az új kutatást vezette. „Óvatosnak és jól informáltnak is kell lennünk. Minél jobban megértjük azokat a körülményeket, amelyek hozzájárulnak ezekhez a viharokhoz, amelyek jelentős anyagi károkat okoznak, annál jobban képesek leszünk felkészülni rájuk. Ahogy pedig kinéz a jövőbeli klíma, az erdőtüzek, különösen nyugaton, egyre gyakoribbá válnak.”
Az USA középső régiójában a heves zivatarok szintén erősebbé és gyakoribbá válnak, így logikus feltételezés, hogy a két esemény egyidejű előfordulása is nő majd, ez pedig különösen fontossá teszi a tűzvészek által kifejtett hatást. A kutatásról a PNAS számolt be nemrégiben.
Az összefüggést a tüzek hője (ami 10-40-szer magasabb hőmérsékletet jelent, mint a normál júliusi léghőmérséklet), valamint az égés során keletkező mikroszkopikus szemcsék, aeroszolok jelentik. A hő a légnyomásban okoz jelentősebb különbségeket: a tüzek helyszínén magas légnyomás van, a középnyugati államokban pedig általában alacsonyabb. A légnyomás különbsége a szél erősödését is jelenti egyúttal, a magasabb felől az alacsonyabb irányába, vagyis ez esetben az eleve nyugatias áramlás tehát még jelentősebbé válik. A szél szerepe az, hogy a füstöt és az aeroszolokat is elszállítja nyugatról a középső államokba, s út közben a levegő nedvességét is magával viszi. Amikor ez a légtömeg elérkezik a viharos középső államokba, mind a nedvesség, mind az aeroszolok a viharokat erősítő reakciókat indítanak be. Az aeroszolok extra kondenzációs magként szolgálnak, a kondenzáció pedig hőenergiát ad le és ezzel növeli a viharok intenzitását. Ha pedig már elég intenzív egy zivatar, akkor a víz képes kifagyni és jégesővé válni. A zivatarokban lévő feláramlás (amelynek köszönhetően látványosan magasba törnek a zivatarfelhők is) képes sokszor egymás után, újra és újra megemelni a kialakult jégszemcséket, s minden egyes pillanat, amit a jég a felhőben tölthet, azzal jár, hogy tovább hízik. (Ezt a nagy méretű jégszemcséken koncentrikus mintázatként lehet látni is.) A jég végül akkor hullik ki, amikor túl nehézzé válik, s a feláramlás energiája sem képes tovább a felhőben tartani.
A kutatók szerint a helyi (középnyugati) erdőtüzek is növelték némiképpen a zivatarok intenzitását, ám jóval kevésbé, mint a nyugatiak, mivel ezek sokkal kisebb és gyengébb tüzek. A felfedezett kapcsolat az előrejelzésekben gyakorlati segítséget nyújt majd, a kutatók pedig tovább vizsgálódnak más régiók közti távkapcsolatokat illetően is.
Egy másik, néhány hónappal korábban közzé tett kutatás során kiderült az is, hogy bizonyos körülmények közt kialakuló zivatarok jégesői különösen érzékenyek a klímaváltozás hatásaira, míg más zivataroknál nem állt fenn ilyen összefüggés.