Homloküreg és az emberré válás

Egy nagy, nemzetközi kutatócsoport a Science Advances folyóiratban számolt be arról a kutatásról, amelyben a homloküreg és az agykoponya közti kapcsolatokat tárták fel az ember evolúciója során. Az így kinyert adatok alapján később bármilyen emberelőd koponyaleletét be lehet illeszteni a sorba, akkor is, ha egyéb szempontokból túl hiányosak a maradványok, áll a Londoni Természettudományi Múzeum ismertetőjében.

Érdekes módon, mind a mai napig nem tudjuk biztosan, hogy mi a szerepük az arckoponyán elhelyezkedő üregeknek, mint a homloküreg vagy az arcüreg. Elképzelhető, hogy a fertőzések elleni védekezést segítik, de például különböző fehérjéket is termelnek az idegrendszer számára. Az azonban ismert, hogy az egyes állatfajok közt nagy eltérések vannak, s ebből kiindulva feltételezték a kutatók, hogy az ember evolúciója során is eltérések voltak benne. Különösen fontosnak tűnik az arcüreg és a homloküreg, ezekkel ugyanis kizárólag az ember és a közeli rokon emberszabású fajok rendelkeznek.

A kutatók arra jutottak, hogy a homloküreg összefügg azzal, hogy milyen volt az adott emberelőd homloklebenyének mérete, ez pedig olyan, emberi szempontból fontos képességekért felelős agyi terület, mint a beszéd, az érzelmek, vagy épp a tervezés. Ezzel a homloküreg vizsgálata az agyfejlődésünkről is sokat elárul, emellett az egyes emberelőd fajok közti kapcsolatra is rávilágít.

A kutatók most számtalan emberős koponyájának CT-vizsgálata alapján készült 3 dimenziós modellek elemzéséből összeállították az eddigi legnagyobb homloküreg adatbázist. 20 hominida fajba tartozó 94 maradványt elemeztek, a CT-k eredményei alapján precíz összehasonító méréseket végeztek el a csontokon. Hamar kiderült, hogy nem azonos méretűek a homloküregei a Homo erectus, a Homo neanderthalis (vagyis a neandervölgyi ember) és a Homo sapiens (a modern ember) fajok egyedeinek, olyan evolúciós „korlátok” miatt, mint a nagyobb agyméret. Azonban például a Homo rhodesiensis nevű emberelődnél a többiekétől igen különböző, a többiekénél sokkal nagyobb homloküreget találtak. E faj egyedeinek nagyon erőteljes szemöldökeresze volt (a szemöldök vonalában lévő kiálló csont), így akár azt a célt is szolgálhatta a nagyobb homloküreg, hogy könnyebbé váljon így a koponyacsont, ellensúlyozva a szemöldökeresz tömegét. A Homo naledi esetében a homloküreg igencsak hasonló volt a Homo erectuséhoz, ez pedig azt jelezheti, hogy a H. naledi is már a fejlett emberelődök közé tartozhatott.

A kutatók szerint a homloküreg és a homloklebeny közti kapcsolat olyan dolgokra is rávilágíthat a csontmaradványok segítségével, mint a jobb- vagy balkezesség. Az bizonyos, hogy minél több adat születik majd, annál pontosabban megérthetjük az összefüggéseiket is. A kutatók úgy vélik, a homloküreg tanulmányozása az ősi antropológiai leletekben új utakat nyithat meg elődeink megismerésében.