Nappali életmódról és jó hallásról árulkodik az ősmadár koponyája

Egy új kutatás során digitálisan 3 dimenzióban rekonstruálták a Jeholornis koponyamaradványát, amely bár igen sok részletet megőrzött, ám a kövületté válása során palacsintává lapult. Egy nemzetközi kutatócsoport készítette el most e rekonstrukció alapján az egykori állat életmódját, tulajdonságait összegyűjtő elemzést, amelyről a chicagói Field Museum számolt be. Az ősmadár agyfelépítése és szeme különösen árulkodó volt.

„A Jeholornis a kedvenc kréta időszaki madaram, rengeteg szokatlan, korai jellemzője van, és segít megérteni a madarak sokféleségéhez vezető evolúciós út részleteit” – mondta el Jingmai O’Connor, a Field Museum őshüllő kövületeinek gyűjteményvezetője, a The Zoological Journal of the Linnean Society szakfolyóiratban közzé tett tanulmány egyik szerzője. „Elsőként a tanulmányunk mutatja meg, milyen is lehetett e madár agya valójában, ez pedig igen izgalmas lehetőség.”

A kutatók a kínai eredetű kövületek közül a legjobb állapotban fennmaradt példányt választották ki, bár egy kissé lapos, ám ezen túl érintetlen. „Komoly munka volt kiválasztani a száz kövület közül azt, amelyik megfelel a vizsgálataink céljának, mivel a felmérés előtt nem lehetett tudni, vajon megtaláljuk-e a keresett adatokat benne. Mivel meglehetősen sokba kerül a koponyák jó minőségű szkennelése, nem volt lehetőség arra, hogy mindet beszkenneljük és utólag válasszuk ki a legjobbat” – mondta el a kutatást vezető Han Hu, az Oxfordi Egyetem szakembere. Végül egy olyan koponyát választott, amely jórészt egyben van és a csontváz többi részétől elkülönülten maradt fenn. Az, hogy a koponya eredendően a testtől elkülönülten állt, a szkennelés minőségét javítja, mivel így kisebb felületet kell felmérni, s ennek részletesebb adatok az eredményei. Ez esetben igen jól választott a szakember, mivel rengeteg eddig ismeretlen adatot sikerült kinyerni a munka során.

„A csontok úgy helyezkedtek el, mint a chips a zacskó aljában: nem voltak teljesen porrá törve, de egymáshoz nyomódtak, ennek köszönhetően sikerült elkészíteni a CT-t” – tette hozzá O’Connor. A kutató elmondta, hogy a kapott 3D adatokból rekonstruálni lehetett, miként nézett ki az ősmadár koponyája. Számos olyan részletet pillanthattak meg így a szakemberek, amelyeket korábban soha, s még az agy egyes tulajdonságaira is következtetni lehetett ezekből.

Bár az agy, mint a lágyrészek általában, nem marad fenn, ám a dinók és a madarak agya is precízen beleillik a koponyájukba, így a koponya alakjának és méreteinek ismeretében az agyra is lehet következtetni. Olyasmire gondoljunk, mint például az, hogy egy kesztyű alakja és mérete is elárulja a kéz tulajdonságait. Mivel az agy egyes részei ugyanazokon a helyeken maradnak az évmilliók során, ezért a mai agyfelépítésből vissza lehet következtetni arra, hogy az egykori ősmadárnak például hol helyezkedett el a szaglásért felelős agyi régiója (ezek az agyterületek a békától az emberig ugyanott helyezkednek el).

A vizsgálatok feltárták, hogy a Jeholornis esetében az orr felett elhelyezkedő, a szaglás elsődleges feldolgozásáért felelős régió (bulbus olfactorius) a mai madaraknál nagyobb méretű volt, ez pedig arra utal, hogy fontosabb volt számára a szaglás, mint a modern madarak számára. Ez ráadásul könnyebben érthető is, ha egy másik, szintén a közelmúltban született kutatási eredményt is figyelembe veszünk: e madár volt az első ismert gyümölcsevő. Mivel a gyümölcsök érési folyamataik során számos illó anyagot kibocsátanak, könnyen érthető, hogy ezek érzékelése segítette a madarat az élelem megtalálásában.

A szaglásán túl a Jeholornis látását is jobban megismerhettük: a szemgyűrű csontjainak rekonstrukciója alapján az ősmadár nappali életmódú lehetett. A szemgyűrű azt jelzi, mekkora volt az állat a szeme, ez pedig szorosan összefügg a nappali vagy éjjeli életmóddal. Ezek az adatok pedig a Jeholornis egykori életmódján keresztül arra a szerepre is utalnak, amelyet a korabeli ökoszisztémában ellátott.

Emellett természetesen a madarak evolúciójáról is sokat elárul: ez nem pusztán egy egyenes fejlődési útvonal, hanem valami sokkal komplexebb dolog volt. A Jeholornis nemcsak a dinóktól, vagy a mai madaraktól különbözött, hanem a korabeli ősmadaraktól is. Fontos evolúciós pillanatban élt, abban az időszakban, amikor a dinó-madár átalakulás megkezdődött, s így meghatározó volt a madarak által ma betöltött szerep kialakulásában.