Skót kövület árulkodik a gyíkok eredetéről

A kígyók, gyíkok, kaméleonok, gekkók és más pikkelyes hüllők (Squamata) rendjét ma több mint 10 ezer, igen változatos küllemű faj képviseli, és egy egészen apró, az Oxfordi Egyetem által bemutatott skót kövület segíthet az eredetük feltárásában. A 166 millió éve, a jura időszak közepén élt, alig 6 centis gyíkocska az ősmaradványokban rendkívül gazdag Skye szigetén került elő, és a Bellairsia gracilis névre hallgat. A csontmaradványok az állatka orra és farka vége kivételével teljesek, s ezzel a világ, e korszakból fennmaradt legjobb állapotú gyíkkövületévé léphetett elő. A maradványokat még 2016-ban találta az Oxfordi Egyetem és a Skót Nemzeti Múzeum kutatója, Dr. Elsa Panciroli. A paleontológus elmondta: „Ez volt az egyik első kövület, amelyet Skye szigetén végzett munkám kezdetekor megpillantottam. A kicsiny, fekete koponya kivillant a sápadt szürke mészkőből, de annyira apró volt, hogy kész szerencse, hogy kiszúrtam. Közelebbről ránézve megláttam az apró fogacskáit, és rádöbbentem: valami igen fontos kövületet találtam, de csak később derült ki, hogy a szinte teljes csontváz a kőben van.”

A skót kövületet tartalmazó kődarabról először CT-vizsgálat készült, így anélkül nézhettek bele a maradványba, hogy szét kellett volna szedni a követ. Az Oxfordi Egyetem speciális CT-je tizedmilliméteres felbontással tudott képet készíteni a kövületről, ám még ennél is pontosabban fel lehet térképezni egy kőben rejtőző ősmaradványt. A francia Grenoble-ben elvégzett szinkrotron tomográfia (ez egy speciális részecskegyorsítóval történő képalkotás) útján már 4 ezredmilliméteres pontossággal rajzolódott ki a gyíkocska, ez pedig lehetővé tette a legapróbb csontok pontos vizsgálatát is.

„Korábban az ennyire apró fosszíliákat szinte lehetetlen volt tanulmányozni, ám a modern technika, mint például a CT, a maradványok roncsolásmentes vizsgálatát teszi lehetővé, amint arra a kutatásunk is bizonyítékkal szolgált” – mondta Roger Benson professzor, a Nature-ben megjelent tanulmány egyik szerzője.

A fosszília ősi és modern jellemzőkkel is rendelkezik, például a koponyacsontjainak egymáshoz képesti elmozdulása, ami ma a pikkelyes hüllők sokaságának egyik legfontosabb funkciót ellátó tulajdonsága. A Bellairsia a pikkelyes hüllők családfájának ősi ágát képviselte, még a modern gyíkfélék elkülönülése előtt szakadt el a fő fejlődési ágtól. A maradványnak számos olyan jellemzője van, amelyet a ma élő gekkókból ismerünk, s így a lelet megerősíti, hogy a gekkók igencsak régen kialakultak. Emellett ismét igazolták a segítségével, hogy az Oculudentavis nevű, sokáig a legkisebb dinoszaurusznak, illetve madárnak hitt maradvány is a gyíkok ősi ágát képviselte.