Kalandos sorsú halgyík

A Londoni Királyi Sebészeti Társaság őrizte azt a halgyík kövületet, amely az ősállat első tudományos leírásának alapjául szolgált. A halgyíkot valószínűleg maga Mary Anning találta és szabadította ki a híres Jurassic Coast (Jura-part) Lyme Regisnél lévő lelőhelyéről, az 1810-es években, majd Sir Everard Home sebész 1819-ben elnevezte Proteosaurus-nak (ezt később felváltotta az Ichthyosaurus – vagyis a ma használatos halgyík – név) és elkészítette az állat első tudományos leírását. Az ősmaradványt a sebészi kollégium őrizte, ám a Blitz utolsó napjai során bombatalálat érte az épületet, és szinte teljesen bizonyos, hogy megsemmisült. A maradványról azonban még korábban készültek másolatok, amelyekből kettőre nemrégiben sikerült rábukkanni – így az első formálisan leírt halgyíkmaradvány ismét tanulmányozható.

Dean Lomax, tengeri őshüllőkre szakosodott paleontológus és kollégája a Royal Society Open Science folyóiratban számoltak be arról, hogy miként is sikerült rábukkanni az első halgyík másolataira. A halgyíkokra már jóval a dinoszauruszok előtt felfigyelt a világ, számos helyen bukkantak rá a nagy fejű, nagy szemű és nagy fogú őshüllőkre, amelyek régen is megmozgatták az emberek fantáziáját, majd az evolúció ikonjaivá váltak, mondta el a kutató a Londoni Természettudományi Múzeum híroldalán. „A korai halgyíkleletek felkeltette érdeklődésnek köszönhetően több maradványt igyekeztek gyűjteni ezekből a fura, rejtélyes őslényekből, és ez a folyamat fontos lépés volt az őslénytan, mint tudományág megszületésében” – magyarázta Lomax.

A háborúk során, mondhatni ősidők óta fegyverként alkalmazták a történelmi és kulturális értékek megsemmisítését, és ez nem volt másként az első és a második világháborúban sem, amelyek során rengeteg fontos őslénytani leletet is utolért a végzet. Egyes maradványokat szállítás közben, katonai akciók során pusztítottak el, így például 1916-ban egy, a Londoni Természettudományi Múzeumba küldött, Kanadában a múzeum számára gyűjtött dinoszauruszok maradványait tartalmazó hajórakomány az SS Mount Temple nevű teherhajón semmisült meg, amikor a hajót a németek megtámadták, majd elsüllyesztették. Még több ősmaradvány vált a bombatámadások áldozatává a második világháborúban, így szinte az összes Aegyptosaurus, a Spinosaurus aegyptiacus mintapéldánya, és a Carcharodontosaurus is. A Bristoli Múzeum és Művészeti Galéria gyűjteményében 1940-ben a bombázások sok ezer természettudományos példányt, köztük halgyíkok és plezioszauruszok leleteit semmisítették meg. Bár nyilván nem ezek a legszörnyűbb hadi cselekmények, ám mégis muszáj megemlíteni, hisz hatalmas adatmennyiség vész így oda bolygónk és az élet történetéről. Számos esetben különösen nagy a veszteség, ha egy egyedüli példány semmisült meg. Azzal, ha az elveszett példányokról készült másolatok fennmaradnak, legalább némi esély marad az adott ősmaradvány vizsgálataira. Bár a másolatokból nem lehet annyi információhoz jutni, mint az eredeti példányokból, Lomax elmondta, hogy arra alkalmasak, hogy az állatok egyes csontjainak méretét, azok alakját és arányait meghatározzák.

Lomax és Judy Massare professzor a Yale Peabody Múzeumban kutattak 2016-ban, amikor rábukkantak a londoni halgyíkról készült gipszöntvényre. A másolatról korábban azt hitték, hogy egy eredeti kövület, ám a két kutatónak elég volt ránézni, hogy kiderüljön az igazság. Felismerték, hogy ez a példány a Home-féle halgyíkról készült öntvény, amelyet olyanra festettek le, hogy valódi fosszíliának nézzen ki. Lomax három évvel később aztán a Berlini Természettudományi Múzeumban kutatott, és még egy ismeretlen eredetű öntvényt talált.

Az amerikai példány lehet a régebbi, kopottabb, s kevésbé jó minőségű, nem olyan jól láthatóak rajta a részletek, mint a német másolaton, amely modernebb technikákkal készült, s így jobban megőrizte az eredeti kövület jellemzőit. Olyan részletek is láthatóak rajta, amelyek hiányoztak a Home-féle tudományos leírás illusztrációiból.

A kutatók abban bíznak, hogy a megtalált két másolat arra ösztönzi a paleontológia gyűjtemények kezelőit, hogy nézzék át a saját múzeumukban őrzött holmikat, vélhetően még több öntvényt készíthettek erről a híres halgyíkról.