A komposztálható műanyag nagy része nem bomlik le

Egy Nagy Britanniában végzett kísérletsorozat eredményét tette közzé a Frontiers in Sustainability folyóirat, amelyről a Frontiers in kiadóvállalat híre számolt be. A University College London szakemberei egy nagy, országos felmérést vezettek, amelyben a különböző, biológiailag lebomlónak és komposztálhatónak minősített műanyagok sorsát követték, lakossági segítséggel.

Az elmúlt 30 évben megnégyszereződött a műanyagfogyasztás bolygónkon, s emellett csupán 9 százalékát hasznosítják újra, 50 százalék a szeméttelepekre kerül a kommunális szeméttel, 22 százalék egyáltalában nem kerül a hulladékfeldolgozás rendszerébe, 19 százalékot pedig elégetnek. Az ebből adódó krízishelyzet megoldásaként számos ország szigorította a műanyag-stratégiáját, és azt tűzte ki célul, hogy 2025-re 100 százalékban újrahasznosítható, komposztálható vagy épp újból felhasználható műanyagokra szeretne átállni. A komposztálható műanyagok népszerűségének növekedése az élelmiszer-csomagolásokban, egyszer használatos evőeszközben-edényben és hasonlókban nyilvánul meg elsősorban. Azonban a szabályozók hiánya miatt sokszor túlzóak azok a kijelentések, amelyek a lebomlásukra vonatkoznak. Emellett, amint az a kutatásból is kiderült, a fogyasztók számára gyakran nem világosak a címkéken lévő, a komposztálhatóságra vonatkozó adatok.

Komposztálhatónak az minősül hivatalosan, ami ártalmas vagy mérgező maradványok nélkül, biológiai úton lebomlik a komposztban. Azonban azt otthon komposztálható műanyagokra nincs nemzetközi szabvány, ráadásul ezek az anyagok nem illeszkednek a hulladékgazdálkodási rendszerekbe sem, így a sorsuk a legtöbb esetben az lesz, hogy lerakóba kerülnek, vagy elégetik őket.

A kutatók most egy 2 éven át tartó lakossági kísérletet vezényeltek le. A „Big Compost Experiment”, vagyis a nagy komposzt kísérlet nevű akcióban egyrészt felmérték a lakosság ismereteit és elképzeléseit a műanyaghulladékok kapcsán, illetve felmérték azt, hogy a komposztálhatónak címkézettek vajon miként bomlottak le az otthoni komposztálókban.

Kiderült, hogy elég nagy a zűrzavar a komposztálhatóságot illetően. Az ezzel a címszóval árusított termékek 46 százalékán nem szerepelt otthoni komposztálásra vonatkozó szabványos címke, és 14 százalékon az ipari komposztálást jelző volt jelen. Ez egyértelműen jelzi azt, hogy nincs olyan általánosan ismert és egységes címkézési rendszer, amely alapján a fogyasztó biztosan azonosítani tudná az otthon vagy a csak iparilag komposztálható termékeket, és az az ismeret is hiányzik, amelyből az ember megtudhatná, miként is kellene helyesen bánnia ezekkel a műanyagokkal.

Azonban még ennél is súlyosabb probléma az, hogy még a valóban otthon komposztálható műanyagok 60 százaléka sem felelt meg ennek az állításnak, vagyis nem bomlik le, ezzel pedig műanyag szennyezés keletkezik. Ez egyrészt elszennyezi a talajokat (hisz a komposztálóban készülő komposztot a kertekben használják fel az emberek), másrészt veszélyt jelenthet a komposztálók egyébként gazdag életközösségeire.

Felmerül ezek alapján, hogy mennyiben jelenthet bárminemű megoldást a műanyagkrízisre az, ha komposztálhatónak minősítik az árusított műanyagok egy részét?

„A komposztálható műanyagok olyan termékeknél lehetnek hasznosak, amelyek a szennyeződésük okán újrahasznosításra alkalmatlanok, így a teafilterek, gyümölcsök címkéi, a készétel-dobozok vagy egyes higiéniai termékek”- magyarázta Danielle Purkiss, a kutatás vezetője. „Kiderült azonban, hogy az otthoni komposztálás nem hatékony, mivel nem szabályzott körülmények közt zajlik, így nem jó ötlet e módon kezelni a komposztálható hulladékainkat.” A kutatók szerint az ipari hulladékkomposztálók használata jó megoldás lehet, mivel azokban állandó, ellenőrzött és szabályozott körülmények közepette van esélye a kérdéses műanyagnak lebomlani. Ez azonban azt is jelenti, hogy fontos volna átértékelni azt, ahogyan a komposztálható műanyagokról vélekedünk: ezt a módszert nem szabadna a fenntarthatóak közé sorolni. „Csak a gyártás, begyűjtés és újrafeldolgozás együttes rendszere a fenntartható módszer” – tette hozzá a kutató.