Pacsirták és baglyok

Nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy a korán kelő és a nap első felében aktív, vagy a későn kelő, és a nap második felében aktív típusba tartozik-e. Mivel e téma az életünk számos területével igen szorosan összefügg, mint például a munkahelyi vagy iskolai teljesítményünk, igen sok kutatást is végeznek ezzel kapcsolatosan. Az egyiket az Ottawai Egyetem kognitív idegtudományi szakembere, Dr. Stuart Fogel vezette csoport a Current Research in Behavioral Sciences szakfolyóiratban tette nemrég közzé.

Bár a mondás úgy tartja, hogy ki korán kel, aranyat lel, ám a korábbi kutatások szerint a verbális intelligencia esetében ez inkább a későn kelőkre, a baglyokra volt igaz. „Ha azonban minden tényezőt, mint az életkort vagy az alvásidőt is figyelembe vesszük, akkor pont az ellenkezőjére derül fény: a korán kelők verbális képességei jobbak” – mondta Fogel. A kutató szerint ez leginkább azt jelzi, sokkal bonyolultabbak a háttérben álló összefüggések, mint hinnénk.

A kutatók 61 személy segítségével végeztek vizsgálatokat, akik mind egészségesek voltak, nem szedtek semmiféle gyógyszert, nem fogyasztottak sok kávét vagy alkoholt, és nem dohányoztak, valamint nem végeztek éjjeli műszakos munkát.

Elsőként aktivitásmérőkkel meghatározták minden egyes alanyról, hogy pacsirta vagy bagoly típusba tartozik-e, valamint műszeres alvásvizsgálaton is átestek, biztosítva azt, hogy a vizsgált személyek nem szenvednek alvási betegségtől sem. Ezután szabvány kognitív teszteket is elvégeztek, amelyek részeként felmérték az érvelési képességeiket, rövid távú memóriájukat és verbális képességeiket is. Míg a verbális képességek összefüggtek a kronotípussal, az érvelési képességek esetében nem találtak efféle kapcsolatot a szakemberek, a rövid távú memória pedig kizárólag az életkorral, de nem a kronotípussal mutatott összefüggést: a fiatalok voltak ebben jobbak, de ezen talán nem csodálkozunk.

A fiatalabb alanyok inkább tartoztak a baglyok közé, az idősebbek a pacsirtákhoz, ez pedig ahhoz a problémához is elvezet, amellyel valószínűleg minden iskolás kénytelen szembesülni. Mivel a gyerekek és a fiatalok napirendjét a felnőttek tevékenységéhez igazítják (ha a szülőnek korán reggel dolgozni kell menni, a gyerek se maradhat magára, ezért menjen ő is korán reggel iskolába), ez pedig problémákat teremt e fiatalok teljesítményében.

„Sok iskolakezdési időpontot nem a gyerekek kronotípusa, hanem a szülők munkarendje határoz meg, ennek árát viszont a gyerekek fizetik meg, mivel ők bagoly típusúak, ám pacsirta rendben kell aktivizálódniuk” – mondta Fogel. Általában a kora reggeli és délelőtti órák idejére kerülnek a matematika és természettudományos tanórák, ám a gyerekek és a fiatalok nem ekkor a legfogékonyabbak, nem ekkor nyújtják a legjobb teljesítményt. Ennek okán pedig naponta a belső, biológiai órájuk ellen kell küzdeniük, így hátrányos helyzetbe kerülnek a tanulást illetően.

Fogel hozzátette, az agyunknak rendszerességre van szüksége ahhoz, hogy optimálisan működhessen, és ahhoz, hogy a saját belső ritmusunkat kövessük, nem pedig folyamatosan azon kínlódni, hogy a számunkra nem megfelelő időzítés miatt utolérjük magunkat.