A klímaváltozás az űrszemét helyzetén is rontani fog

A légkörünk nem csupán abból a vékonyka, ám sűrű rétegből áll, amellyel naponta találkozunk, hanem gyakorlatilag tízezer kilométeres távolságig nyúlik (exoszféra), folyamatos átmenetet képezve a bolygóközi térbe. Az érdemi sűrűségű régiók a termoszférával érnek véget, ez kb. 600-700 kilométeres magasságban található, ám még a néhány kósza részecske jelenléte is befolyásolja azt, hogy miként viselkednek a bolygónk körül keringő űrjárművek. A légkör kiterjedése ráadásul nem is állandó, a naptevékenységtől kezdve több tényező is befolyásolja azt, hogy mennyire duzzad vagy zsugorodik, ezen keresztül pedig a keringő műholdak sorsára is hat. Egy nemrégiben, a Geophysical Research Letters folyóiratban közzé tett tanulmányban tárta fel a Brit Antarktiszi Felmérés űridőjárás- és légkörkutató szakembere, a középső és a felső légkörre kifejtett hatásokat vizsgáló Ingrid Cnossen szerzőségével.

A kutató arra jutott, hogy a klímaváltozás hatására a légkör sűrűsége megváltozik, ezzel pedig a 90-500 kilométeres magasságok közti régióban csökken a súrlódás, és megnő a keringő egységek élettartama, s ezzel a műholdak, s a már meglévő űrszemét közti ütközés kockázata. Mindez igen rossz hír egy olyan világban, ahol egyre több területen függünk a műholdak nyújtotta segítségtől.

„A felső légkörben az elmúlt 50 évben látott változások, és a következő 50 évre vonatkozó előrejelzések szerinti átalakulás a szén-dioxid kibocsátáshoz köthető. Az pedig egyre fontosabb, hogy képesek legyünk megérteni és előrejelezni, miként hat a klímaváltozás e régiókra, különösen fontos a műholdipar, és ezen iparág szabályozásában részt vevő szakemberek számára” – mondta Cnossen. „Az űrszemét egyre nagyobb problémát jelent a műholdak üzemeltetői számára az ütközések veszélye miatt, ezt pedig a felső légkör sűrűségének hosszabb távú csökkenése még inkább növeli majd.”

Az Európai Űrhivatal adatai szerint jelenleg több mint 30 ezer, 10 centisnél nagyobb űrszemét darabka kering, amelyeket képesek vagyunk a földfelszínről követni, és legalább egymillió 1 centisnél nagyobb, amelyeket nem látunk.