Tömeges kihalást okozhatott a gyökerek kialakulása

Az Indianai Egyetem számolt be arról a kutatásról, amelyet szakembereik angol kollégáikkal együtt végeztek, s amelyben a devon időszaki események közti összefüggésre bukkantak rá. A GSA Bulletin folyóiratban közölt eredmények szerint az erdők kialakulása és terjeszkedése azzal járt együtt, hogy a korábbinál jóval több tápanyag került az óceánokba.

„Az elemzéseink azt mutatták, hogy a fák gyökereinek kialakulása valószínűleg túl sok tápanyagot juttatott az óceánba, ez pedig hatalmas növekedést eredményezett az algák mennyiségében” – mondta Gabriel Filippelli, a kutatás egyik résztvevője. „Ezek az algavirágzások pedig kimeríthették az óceánok oxigénszintjét és kihalásokhoz vezethettek.”

A devon időszak 419-358 millió évvel ezelőtt zajlott, az élet ekkor kezdte meghódítani a szárazföldeket, s ekkor alakultak ki az első fás szárú növények is. Az időszak tömeges kihalásai az élővilág közel 70 százalékát érintették. Három kihalási hullám volt a devon második felében, egymástól kb. 10-10 millió éves időszakkal elválasztva. Ezek az események nagyon hasonlóak voltak ahhoz, ami most, bár kisebb léptékben lejátszódik, és ami a tengerek és tavak oxigénhiányos, holt zónáinak kialakulásához vezet. A jelenkori algavirágzásokat azonban jórészt a mezőgazdaságban használatos műtrágyák bemosódása okozza, amelynek hatására hirtelen megnövekedő algamennyiség kimeríti a vizek oxigénkészleteit.

A devonban azonban a fák gyökere okozhatta ezt. A gyökér felszívta a tápanyagokat, majd, amikor a fa elpusztult, az hirtelen visszajutott a felszínre, ahonnan bemosódhatott a vízbe. A kutatók különböző bizonyítékok segítségével jutottak erre a következtetésre. Egyrészt ősi, a világ számtalan pontján volt egykori tómedrekben képződött üledékek segítségével bizonyítani tudták azt, hogy a víz foszfortartalma fluktuált. Emellett hasonlóan ciklikus változásokat mutatott az is, hogy szárazabb vagy nedvesebb mállás zajlott-e: a több gyökér jelenléte nedves, a kevesebb gyökéré száraz mállással járt együtt. A legfontosabb azonban az volt, hogy e két ciklikusváltozást mutató jelenség összefüggött a tapasztalt kihalásokkal is. A száraz ciklusban magasabb foszforszintet mértek, ami a kutatók szerint arra utal, hogy a pusztulóban lévő gyökerek tápanyagai ekkor a vizekbe jutottak. Ez az első, valódi gyökeres fák (Archaeopteris, páfrányszerű leveleket növesztő, 10 méteresre nyúló növény) korával esett egybe, s e fák gyökereinek lebomlását tudták a kutatók összefüggésbe hozni a devon időszaki kihalásokkal.

A mai fák léte szerencsére nem jár hasonló eseményekkel, mert időközben az evolúció gondoskodott arról, hogy a tápanyagok visszajussanak a talajba és onnan újra felhasználhatóvá válva újabb élőlényeket tápláljanak. Emellett a mai talajok is jóval mélyebbek, mint a devonban épp csak kialakult vékonyka talajrétegek, így a bemosódás esélye is kisebb. Azonban az emberi hatásra a vizekbe jutó tápanyagok, műtrágyák hasonló folyamatokat indítanak el ma is, ezért érdemes lenne az őslénytani példából okulnunk.

A devon végi kihalási hullámok okairól persze vannak más elképzelések is, a most felvázolt okok könnyen lehet, hogy csatlakozhattak egy összetettebb folyamathoz, s annak részeként volt szerepük a kihalásokban.