A háziméhek élettartamának változása

A Marylandi Egyetem kutatói laboratóriumi körülményke között vizsgálták meg, meddig is élnek a háziméhek, és a Scientific Reports folyóiratban közzé tett eredmények alapján arra jutottak, hogy a környezeti adottságoktól független változásról van szó: az 1970-es évek óta közel 50 százalékkal csökkent az élettartamuk. E mögött feltehetően genetikai okok is állhatnak például az egyre gyakoribb kolóniaösszeomlás (elnéptelenedés) és a csökkenő mézhozam.

A méhészek jól tudják, hogy a háziméhek generációi milyen ütemben cserélődnek, vagyis mennyi a természetes élettartamuk, amennyi alatt elöregednek és elpusztulnak. Azonban azzal, hogy ez az ütem felgyorsult, az is együtt jár, hogy gyakrabban kell megújítani a családokat ahhoz, hogy a feladataikat el tudják látni. Ennek az okait keresték a kutatók: felmérték a környezeti stressztényezőket, betegségeket, parazitákat, rovarirtó szernek való kitettséget, valamint a táplálkozást. A valóságos, méhészek által tapasztalt helyzetet tükröző, rövidebb élettartamot jelző modellezésből azt kapták, hogy ez az élettartam független a külső tényezőktől. Bár elképzelhető, hogy álcaként a vizsgált méhek akár valami gyenge vírusfertőzés, akár rovarirtó szer kis mértékű hatásának voltak kitéve, míg a családok dolgozói etették őket, de kikelésük után semmi jelét nem mutatták annak, hogy betegek lennének.

A méhek rövidülő élettartamát úgy vették észre a kutatók, hogy egy olyan szabályozott tenyésztési-tartási protokollt igyekeztek összeállítani, amellyel azonos körülmények közt vizsgálhatóak a háziméhek a laboratóriumokban. Ehhez, korábbi kutatásokhoz hasonlóan a méheket még kikelésük előtt 24 órával, bábként kiemelték a kolóniából, vagyis mindennemű változásnak még ezt megelőzően kellett hatni rájuk. A kikelő méheket aztán életük végéig nevelték.

Míg az 1970-es években e módon 34,3 napot élt egy-egy háziméh, addig most csupán 17,7 napos élettartamot tapasztaltak – ezt követően álltak neki a szakirodalom adatait végigellenőrizni a kutatók.

Bár a laborkörülmények eltérnek egy szabadon élő méhcsalád körülményeitől, a méhészek adatai jól tükrözik a változást, annak számos következményét (pl. a rövidebb ideig tartó gyűjtést és kevesebb termelt mézmennyiséget), így a szakemberek úgy vélik, ugyanez játszódik le a szabadon élő háziméhekkel is. Ennek hatására a jelenség összeköthető a generációk cserélődésének ütemével is.

A kutatók szerint könnyen lehet, hogy genetikai okra lehet visszavezetni a változásokat, ez pedig abból a szempontból jó hír, hogy lehet ellene tenni, ki lehet nemesíteni hosszabb élettartamú méheket. A következő lépés az lesz, hogy hasonló elemzéseknek vetik alá a világ más részein élő háziméheket is, és ha eltéréseket találnak az élettartamban, könnyebb lesz megtalálni azokat a pontos okokat, amelyek ezt okozzák.