Lesből támadtak az ősi főemlősök

Előre tekintő szemek átfedő látómezővel, markoláshoz alkalmas kéz és láb, karom helyett köröm, az ugrás képessége – e tulajdonságok példák arra, hogy a főemlősök, köztük az ember is, milyen eltéréseket mutat a többi emlőstől. No de minek köszönhetően alakultak ki ezek a különleges tulajdonságok? Egy kínai kutatócsoport nemrégiben e speciális tulajdonságaink kialakulását vizsgálta, azt tárva fel, hogy milyen lehetett az az ősi főemlős, amelyet a mai főemlősök közös ősének tekinthetünk.

A Science Advances folyóiratban bemutatott eredmények szerint az étrendnek ehhez igen nagy köze lehetett. Régi dilemma, hogy vajon növényevők lehettek-e őseink?

55 millió éve a mai Kína területén éltek azok, a Teilhardina nevű erdei állatok, amelyeket a leginkább a mai egérmakikhoz lehetne hasonlítani, és már rendelkeztek a főemlősökre jellemző tulajdonságokkal. Az első, markolásra alkalmas végtagú főemlősöket erre az időszakra lehet visszavezetni, ekkoriban kezdett el az agyméret is növekedni, de például a fogaink száma „csak” 30 millió éve állandósult. A főemlősök kulcsfontosságú tulajdonságai a kínai kutatók szerint annak köszönhetően jöttek létre, hogy elődeink a fák lombkoronájában lesből támadtak az ott élő rovarokra.

Ehhez a következtetéshez a most élő főemlősök és más emlősök tulajdonságainak összehasonlítása útján jutottak el. Az olyan állatok, mint az egérmaki, a koboldmaki, vagy a fülesmaki nagyon emlékeztetnek azokra az egykori főemlősősökre, amelyeknek a csontjait feltárták: körmeik vannak, előre tekintő szemük, és könnyedén ugrálnak az ágak közt. Ez az ugrálás persze nemcsak a helyváltoztatáshoz jó, hanem ahhoz is, hogy a zsákmányra vesse magát az éhes állat, meglepetésből, lesből támadjon, és a kutatók szerint ez a speciális vadászati stratégia vezetett el a főemlősök jellegzetességeinek kialakulásához. A karom helyetti köröm megkönnyítette a settenkedést és az ugrást, az előre tekintő szemek kiváló térlátást nyújtottak, amellyel pontosan bemérhető volt a zsákmány helye.

Genetikai nyomokat is feltártak a kínai kutatók: azt vizsgálták, milyen emésztést segítő génjeik voltak ezeknek az ősi állatkáknak. Arra jutottak, hogy amíg a dinókkal egy időben élt elődök még vegyes étrenden élhettek, addig a főemlősök közös őse már fehérjékben és zsírokban jóval gazdagabb étrendet tartott, ezek emésztéséhez megfelleő génjeik voltak. Ez a kutatók szerint annak volt köszönhető, hogy kb. 55 millió éve már jórészt a vadászatra hagyatkoztak a táplálkozás során az elődeink.

Különös kísérleteket is végeztek a szakemberek mókusokkal. A mókusnak nagy karma van, s ezzel kapaszkodva tud villámgyorsan felmászni a fákra. Ahhoz, hogy kipróbálják azt, milyen lehetett a körmökkel rendelkező főemlős ős famászási képessége és annak hangja, néhány mókust manikűrnek vetettek alá, s a karmaik lenyírását követően megvizsgálták, milyen hanggal jár a fára mászásuk (lombhullató fa és fenyő törzsét is megvizsgálták). Nem volt nagy meglepetés, hogy azok a mókusok, amelyek teljes karommal másztak, sokkal hangosabbak voltak a lenyírt karmúaknál – vagyis a karmok hiánya is a zsákmányszerzést támogató tulajdonság lehetett.

A főemlősöket jellemző tulajdonságok kialakulása új ökológiai fülkét nyitott meg ezen állatok előtt, amely a rokonaik számára nem volt hozzáférhető, ez az új táplálkozási stratégia pedig kellő nyomást fejthetett ki ahhoz, hogy elkülönüljenek a főemlősök.