Gigantikus kréta időszaki teknőst találtak
A kisebb autó méretű állat 83-72 millió évvel ezelőtt a mai Spanyolország területén élt, ez volt Európa leghatalmasabb teknőse.
Eddig csak Észak-Amerikában találtak 3 méteresnél nagyobb ősi tengeri teknőst, az eddigi európai rekorder 1,5 méteres volt „csupán”. Azonban a most felfedezett Leviathanochelys aenigmatica (jelentése: rejtélyes leviatánteknős) testhossza feltehetően elérte a 3,7 métert és tömege megközelítette a 2 tonnát. A Scientific Reports folyóiratban publikált felfedezést a Londoni Természettudományi Múzeum mutatta be.
Az állat az amerikai gigász Archelon-nál kissé rövidebb, ám szélesebb testű volt, de így is az őstörténet legnagyobb teknősei között foglal helyet. Töredékes ősteknős-csontokra eddig is rábukkantak Európában, a mostani lelet azonban messze a legteljesebb, és a kutatók bíznak abban, hogy előkerülnek még hasonló óriások kontinensünkön.
A tengeri teknősök evolúciója teli van rejtélyekkel. Ma a legnagyobb élő faj a kérgesteknős, amely általában megközelíti a 2 méteres hosszat, bár egy múzeumi példány majdnem 3 méteres. Ezek azonban távol vannak a kréta időszak végének gigászaitól, soha később nem nőttek annyira hatalmasra a tengeri teknősök. A legnagyobb valaha élt teknős egy 4,6 méteres, Brigitta becenevet kapott Archelon ischyros egyed volt. Ezek a gigászok azonban nem közvetlen rokonai a mai rekordernek, mintegy 145 millió éve különvált az evolúciós útvonaluk. Bár nem közvetlen rokonok, a szakemberek úgy vélik, az étrendjük mégis hasonló lehetett a kérgesteknőséhez: kagylóféléket és medúzákat ehettek.
Az európai rekorder felfedezése – sok máshoz hasonlóan – a véletlennek köszönhető. Egy kiránduló vette észre a Pireneusokban a kőzetből kikandikáló maradványokat, majd a körzeti múzeum szakemberei begyűjtötték ezeket, de még évekig nem jutott idő a vizsgálatukra. Azonban 2021-ben a kutatást vezető Oscar Castillo-Visa megvizsgálta a csontokat, és feltárásokat végzett a lelet megtalálása helyszínén. Ennek köszönhetően került elő a gigász medencecsontja és a hátpáncéljának egy része is. Habár töredékesek e maradványok, ahhoz pont elegendőek voltak, hogy a segítségükkel kiderítették a szakemberek, hogy eddig ismeretlen fajra bukkantak rá.
Az állat szokatlanul erőteljes medencecsonttal s hézagos páncéllal rendelkezett, ahogy az állat növekedett, egyre nagyobbá váltak a páncélja egyes szegmensei közti hézagok, ezzel is csökkentve az állat testtömegét. Emellett egy különös, semmilyen ősi vagy ma élő teknősnél nem ismert, és minden bizonnyal egy erőteljes izom felfüggesztéséhez alapot biztosító csontkinövése is volt a medencéjén. A kutatók szerint ez azzal a képességgel függhet össze, hogy így mélyebb lélegzetet vehetett az állat, s így hatékonyabban vadászhatott a víz mélyén.
A vizsgálat azt is feltárta, hogy az európai gigász nem volt közvetlen rokona az amerikaiaknak, ám azt sejteti, hogy számos alkalommal kialakult az evolúció során az efféle, hatalmas testméret. Bár a Leviathanochelys aenigmatica esetében csak becsülni lehet, mekkora is volt valójában, az biztos, hogy a legnagyobbak közé tartozhatott.