Halsütés az őskorban

A vízi állatok fogyasztása sokak szerint fontos segítség volt az ember evolúciója során, már csak az agyfejlődést segítő halzsírok miatt is. Az izraeli Geser Benot Ja’akov lelőhelyén (ahol korábban a tűz használatának bizonyítékait tárták fel) olyan maradványokra bukkantak, amelyek alapján ezek lehetnek a legrégebbi halsütés nyomai. A 780 ezer éves lelőhelyen feltárt leletek jó 600 ezer évvel korábbiak, mint az eddigi legrégibb bizonyítékunk az ételfőzésre. A Nature Ecology and Evolution folyóiratban publikált kutatási eredményekről a Dr. Irit Zohar vezette csoport szerint ez azt bizonyítja, hogy mennyire fontos élelem volt a hal az emberősök életében. A helyszínen talált halmaradványok alapján még az ősi Hula-tó élővilágát is megismerhették a szakemberek, a Eurekalert tudományos hírportálon közzé tett ismertető szerint. Kiderült például, hogy egy azóta kihalt, kb. 2 méteresre megnövő ponty jellegű hal is élt a tóban.

A lelőhelyen talált nagy mennyiségű halmaradvány igazolta, hogy gyakran ettek halat az itteni emberelődök, és speciális halsütési technikát is kifejlesztettek ehhez. A sütésre vonatkozó bizonyítékot egy nagy számban megtalált hal garatfogai biztosították (a garatfog számos, egyébként fogatlan hal torkában fejlődő fog). A fogak zománcának kristályai olyan elváltozásokat mutattak, amelyeket csak hőkezelés hatására nyerhettek el, ráadásul minél magasabb hőt kapott a fog, annál jelentősebbé vált az átalakulás a fogzománcban. Ez alapján a kutatóknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy a szomszédos Hula-tóban kifogott halakat itt szándékosan, kontrollált körülmények közt megsütötték, s nem véletlenszerűen érte azokat a tűz. A kutatók kísérleteket is végeztek, amelyek segítettek igazolni, hogy milyen gondosan jártak el elődeink a halak sütésénél. Nem közvetve a tűzre tették a halat, ahol hirtelen magas hőmérséklet érte volna, hanem 500 Celsius-fok alatt tudták tartani a hőt, ami azt érte.

A sült, főtt étel fogyasztásának drámai hatása volt az ember fejlődésére: a szervezet számára kevesebb energiába kerül a főzéssel „előemésztett” táplálék hasznosítása, így több energia jut másra. Nemcsak a csontozat átalakulásával járt ez együtt (például kevesebb rágás, kisebb állkapocs), hanem új szociális szokások is együtt jártak azzal, hogy több szabad ideje maradt elődünknek. A sült hal a kutatók szerint egyenesen a modern emberhez vezető legfontosabb lépcsőfok lehetett, katalizálta az agyfejlődésünket és a kognitív képességeink ezzel párhuzamos javulását.

Bár halat már kb. 2 millió éve elkezdtek enni az emberelődök, a hal sütésével tértek rá a mába vezető útra, ez volt a valódi forradalom. A Hula-tó partján lévő Geser Benot Ja’akov lelőhelyet év tízezredeken át szinte folyamatosan használták elődeink, kihasználva a terület számtalan előnyét és az itt fellelhető élelemforrásokat, állatit és növényit egyaránt.