35 millió éve borostyánba zárt nomádhangya

A vak, vagy erősen csökevényes szemű dolgozókból, katonákból és ivaros egyedekből álló családok nem állandó bolyban laknak, hanem az emberi nomádokhoz hasonlóan rendszeresen költözködnek, innen ered a nevük. A New Jersey-i Műszaki Egyetem (NJIT) kutatóinak új beszámolójában egy 35 millió éve élt nomádhangyát mutattak be, amely e hangyák közül a legrégebbi ismert lelet.

A Dissimulodorylus perseus nevű szem nélküli állatka Perszeusz, a görög hős után kapta a nevét – a legendás hős úgy tudta legyőzni Medúzát, hogy közvetlenül ránézett volna. A hangya, amely kb. 3 milliméteres testű, a nomádhangyák eddig ismeretlen rokoni kötelékébe tartozott, ez a mára kihalt ág egykor a mai Európa területén élt.

Érdekesség, hogy az ősmaradvány közel 100 éve a Harvard Egyetem Összehasonlító Zoológiai Múzeumában porosodott. Christine Sosiak, a Biology Letters folyóiratban a fajt bemutató tanulmány első szerzője egy másik hangyakutatási projekthez gyűjtött adatokat, amikor a maradványra rátalált, ám az átlagos hangyára utaló címkével szerepelt a gyűjteményben. „Amikor mikroszkóp alatt megnéztem, azonnal tudtam, hogy téves a címkéje, és valami különlegességgel van dolgom.”
A borostyánt valamikor az 1930-as évek körül vagy azt megelőzően bányászhatták. A ma élő nomádhangyákról és vándorhangyákról meglévő ismereteink nem utalnak arra, hogy egykor ilyen sokféleségben létezhettek ezek a különös életmódú ragadozók, tette hozzá Philip Barden professzor, a kutatás rangidős szerzője.

Jelenleg több mint 400 nomádhangya és vándorhangya él a világon, s a borostyánba zárt egyed CT vizsgálata és összehasonlító elemzése alapján úgy tűnik, a mai Afrika és Ázsia déli részén élő Dorylus nembe tartozók a legközelebbi rokonai. Azonban az eocén idején, amikor e hangya Európában élt, jóval melegebb volt kontinensünk, így ideális élőhely lehetett a nomádhangyák számára. Az egyed mikroszkópos vizsgálata azt is feltárta, hogy e faj a mai rokonokhoz hasonlóan alkalmas volt a föld alatti életmódra. Épp ezért a szerencsének is köszönhető, hogy fennmaradt az állatka, hisz a föld alatti életmódúak ritkábban találkoznak a fák gyantáival, amelyből a borostyán kialakulhatott.

A ma élő nomádhangyák, vándorhangyák csapatokban támadnak más állatokra, s mivel vakok, ezt szaglásuk segítségével hajtják végre. Egy összehangoltan vadászó hangyacsalád akár félmillió rovart is felfalhat egyetlen nap alatt! Az ősi egyed anatómiai jegyei alapján egy dolgozó volt, amelynek feladata az utódok cipelése, illetve a rajtaütésekben részvétel lehetett még életében. Valószínűleg elkódoroghatott a csapatától, s ekkor ragadt bele a gyantába, ami aztán magába zárta s megszilárdulva megőrizte a hangya testét – a kutatók örömére.