Először szállt le földi űreszköz a Marson

A Marsz-3 űrszondát tucatnyi sikeres és sikertelen társa előzte meg, mind amerikai mind szovjet részről. Voltak a Mars mellett elrepülve méréseket végzők, és voltak a bolygó körül pályára állók. Mintegy 2 héttel a szovjet szondák előtt a Mars közelébe érő Mariner-9 NASA-szonda felvételein meglepve tapasztalták, hogy hatalmas porvihar öleli körbe a bolygót. Néhány nappal a Marsz-3 landolása előtt az első, szintén landolni szándékozó szonda (Marsz-2) még nem járt sikerrel, becsapódott a bolygóba. Azután a Marsz-3 több mint 1,2 tonnás leszállóegysége már sikerrel vette az akadályokat. Az 1,2 méter átmérőjű, gömb alakú szerkezetet a leszállás során 2,9 méteres fékező hőpajzs védte, voltak fékezőrakétái és fékezőernyő-rendszere is.

A küldetés egy keringő egységet is tartalmazott, amelynek feladata a Mars térképezése volt, emellett a bolygó saját, s a körülötte lévő mágneses teret mérte, vizsgálta a talaj és a légkör összetételét, és persze rádiós átjátszóként is szolgált a leszállóegység számára. A tervek részint tervek maradtak, mivel üzemanyagproblémák miatt nem volt megfelelő a keringő egység pályája.

A sikeres leszállás után 90 másodperccel automatikusan kinyílt a szonda teteje, s elkezdett rádiójelet küldeni a keringő egységnek, ám csak kevesebb mint 20 másodpercig. Könnyen lehet, hogy épp a porvihar miatt szakadt meg vele a kapcsolat. A keringő egység egészen 1972 márciusáig küldte adatait.

A leszállóegység még egy apró, 4,5 kilós, PROP-M nevű rovert is vitt magával, amelyet automatikus mechanizmus bocsátott volna útjára – azonban, mivel a rádiókapcsolat megszakadt az egységgel, nem tudjuk, sikeres volt-e az elindítása. A leszállóegység egyetlen fotó egy részét tudta hazaküldeni csupán, amely nem sok érdekességet mutat a tomboló porvihar miatt, ráadásul igen sötét is volt ugyanezen okból. A szovjet elemzések szerint a képen nincs értelmezhető adat.

A leszállóegység maradványait, vagy valamit, amit többen annak vélnek, az MRO szonda 2007-ben készült fotóján felfedezték, bár a kép megértéséhez elég nagy fantázia szükséges. Azt, hogy valójában mi is történt az első marsi leszállóegységgel, valószínűleg majd csak akkor tudjuk meg, ha állandó emberi jelenlét is lesz a bolygón, s a „marsi régészek” majd ellátogatnak a landolás helyszínére.