2 millió éve masztodonok járták Grönlandot

Korunk egyik legaktívabb régi DNS kutatója, Eske Willerslev vezette csoport jegyzi azt a tanulmányt, amelyben a Nature hasábjain beszámoltak az eddigi legősibb DNS elemzéséről. Az előző „rekordot” alig másfél éve állították fel, akkor 1,2 millió éves szibériai mamutfogat elemzett egy hasonló kutatócsoport a szakterület másik ásza, Love Dalén vezetésével. Dalén és munkatársai már akkor sejtették, hogy lesz még ennél távolabbra visszanyúló sikeres DNS-vizsgálat is a közeljövőben – a sejtés bebizonyosodott.

A jégkorszak előtti grönlandi élővilágról nem sok bizonyítékunk akad, a kutatók most az északkelet-grönlandi Kap København nevű félszigetről származó, kb. 2 millió éves üledékmintákat vizsgáltak meg. A kutatók a régi környezeti DNS alapján mérték fel a korabeli ökoszisztéma összetételét, számolt be a Cambridge-i Egyetem a szenzációs kutatási eredményről.

A mintákból kimutatható DNS alapján nyílt sarkvidéki erdőség volt itt nyír-, tisza- , fenyő- és nyárfákkal, tujákkal, sommal, különféle rózsafélékkel, bangitákkal és más cserjékkel, lágyszárú növényekkel, amelyek közül sokat most először találtak meg a régióban. Olyan virágok nyomaira bukkantak rá, mint a pimpó, a harmatfű, a kőtörőfű, pipacs (ne a búzamezők szélén piroslóra gondoljunk, sarkvidéki pipacsok ma is élnek itt), a csillaghúr, a boglárkafélék, az állatvilágot a címbéli masztodon mellett a nyúl, a rénszarvas, rágcsáló- és lúdfajok képviselték, amelyek a késő jégkori és a ma élő hasonló fajok közvetlen elődei voltak. A mintegy 200 fajból álló, ennyire északi területen meglepően gazdag rovarvilágból kiemelték a hangyákat és a bolhákat a kutatók. A tengeri élővilágot egyes korallok, zöld algák és tőrfarkú rákok képviselték, ezek a fajok szintén a jelenkorinál egyértelműen melegebb éghajlatról tanúskodnak.

A régióban ma sarkvidéki sivatag található, a 2 millió évvel ezelőtti, a mainál 10-17 Celsius-fokkal magasabb hőmérsékletű helyi klímát benépesítő élővilághoz hasonló ma sehol sincs bolygónkon. A DNS-töredékek alapján azonosított állatok és növények több mint háromnegyede a fizikailag fennmaradt fosszíliák közt is megvolt, például virágpor vagy valamilyen töredék formájában.

A DNS-töredékek agyagszemcsék védelmében maradtak fenn. „A DNS általában a hideg, száraz körülmények közt marad fenn, olyanok közt, mint a Kap København üledékeinek lerakódása óta eltelt időben uralkodtak” – magyarázta Willerslev. „Most, hogy sikerült régi DNS-t kivonni agyag és kvarc közül, elképzelhető az is, hogy az agyag megőrizte az ősi DNS-t ennél melegebb és nedvesebb helyszíneken is például Afrikában.” A kutató hozzátette, ha Afrikai agyagszemcsékből sikerül DNS-t kivonniuk, akkor számtalan faj történetének hajnaláról nyerhetnek alapvető információt, köztük a saját elődeinkről is.

A vizsgált, egykori sekély tengerpart közeli üledékrétegek korát több különböző eljárás segítségével is felmérték, és 1,9-2,1 millió év köztinek találták. Ez az üledékréteg a lerakódása után meg is fagyott, a mai papig permafrosztként várt, így ez segíthette azt, hogy ennyire hosszú időn át fennmaradhattak a még felismerhető, azonosítható DNS-darabkák.

A kutatók szerint a masztodon, a rénszarvas, a lemmingfélék és más emlősállatok is Észak-Amerika felől érkezhettek, a mai kanadai sarkvidéki szigetvilágon át. A jégkorszak első időszakának a rövidebb eljegesedései során kisebb volt a jégtakaró, és több lehetőségük volt az állatoknak a köztes meleg időszakokban a vándorlásra is. A rénszarvas és a masztodon jelenléte arról is tanúskodik, hogy bőven elegendő növényi táplálékot nyújtott e terület. Más területek ősmaradványaiból ismert, hogy az erdős területet kedvelő masztodon különösen szerette a nyír és a fenyők hajtásait amellett, hogy a sásféléket, füveket is megette.

A kutatók szerint ahhoz, hogy az ennyire szélsőséges környezeti változásokhoz is alkalmazkodni tudjanak az élőlények, a legfontosabb tényező az idő. Ezért is jelent akkora veszélyt a jelenkori klímaváltozás: a példátlanul gyors tempója a legnagyobb kihívás.