Egymás közti harcban használták különös farkukat az ankiloszauruszok

Számos dinoszaurusz szokatlan testi jegyei miatt vált sokak kedvencévé, ezek közé tartozik az ankiloszaurusz is. Az egyébként növényevő állat testét különféle tüskék és szarvak borították, ám a farokbuzogánya az, amely igazán egyedivé teszi. E szervet az elképzelések szerint használhatták a ragadozók elleni védekezésben, vagy a fajtársakkal való küzdelemben.

Egy újonnan, a Biology Letters folyóiratban bemutatott kutatásban a 76 millió éve élt Zuul crurivastator nevű ankiloszaurusz-féle esetét vizsgálták meg. Az állat kb. 6 méter hosszú, és 2,5 tonnás volt. A Royal Ontario Museum számolt be azokról a bizonyítékokról, amelyeket a farokbuzogány használatával kapcsolatosan a szakemberek találtak.

Olyan, kivételes állapotú, szinte teljes ősmaradványt fedeztek fel, amelynek testét borító csonttüskéi eltörtek majd még az állat élete során meg is gyógyultak. A szakemberek e sérülések vizsgálatából arra jutottak, hogy a sebesüléseket a fajtársak farokbuzogánya okozhatta.

A maradványt sok évi munkával sikerült kifejteni a több tonnás homokkő tömbökből, ezt követően derült ki, hogy az állat testét borító csonttüskék közül a csípő környékén lévőknek hiányzott a csúcsa, és a sérült tüskék tompa véggel gyógyultak meg. A sérülések arra utalnak, hogy valamiféle rituális harc során szerezhette őket az állat, a farokbuzogányokkal párbajozás során. Az, hogy egy ragadozó, például T. rex okozhatta volna, pont amiatt valószínűtlen, ahol a sérülések elhelyezkednek az állat testén.

„Tudtuk, hogy az ankiloszauruszok hatalmas ütéseket tudtak mérni ellenfelükre a farokbuzogányukkal, ám a legtöbben úgy gondolták, a ragadozók ellen használták a farkukat. Ehelyett, úgy tűnik, egymással harcoltak a Zuul-egyedek.” – mondta Dr. Victoria Arbour, a kutatás vezetője.

A Zuul farka 3 méter hosszú, oldalán hegyes tüskékkel, a farok hátsó fele merev volt, egyetlen darabbá forrtak össze a csontjai, a végét pedig csontossá vált darabok fogták közre, ezzel kalapács jellegű, félelmetes fegyverré vált. A Zuul nevének második fele, a „crurivastator” nem véletlenül jelenti azt, hogy sípcsontzúzó, arra az elképzelésre utal, hogy az állat a rátámadó T. rex lábainak megsebzésére használhatta a farkát.

Manapság a különböző fegyvereket (pl. agancs, szarv) az állatok szinte mind a fajtársakkal való vetélkedés során használják, az evolúció során e célok alakíthatták magát a testrészt. Már felmerült, hogy az ankiloszauruszok egymást csépelhették farokbuzogányaikkal, s ennek remek bizonyítéka lett volna a törött borda – ám e dinók rendkívül kevés, és igen hiányos leletet hagytak csak ránk. A most vizsgált példány háta és bőre alternatív bizonyítékkal szolgált a fajtársakkal folytatott harcra.