Végzetéhez közeledik egy exobolygó

A Kepler-1658b jelű bolygót 2009-ben fedezte fel az űrteleszkóp, 10 évvel később igazolni is lehetett már azt, hogy egy exobolygóról van szó, ma pedig már azt is tudjuk róla, hogy a jelenleg 3,8 napos keringési ideje már az élete alkonyát jelenti. A friss számítások szerint a bolygó mintegy 3 millió év múlva – csillagászati értelemben igen hamar – öregedő csillagába zuhan majd. A Princeton Egyetem mutatta be azt, az Astrophysical Journal Letters szakfolyóiratban publikált kutatást, amelynek során ezen eredményre jutott a szakemberük, Ashley Chontos vezette kutatócsoport.

Ez az első alkalom, hogy egy idős csillag bolygójának végzetét közvetlenül megfigyelhetjük, és ez a megfigyelés a saját bolygórendszerünk jövőbeli sorsának megértését is segíteni fogja. Az idős csillag ez esetben már elkezdett lassan felfúvódni (ilyen sors vár Napunkra is), de még nem érte el az óriáscsillag stádiumot, ám maga a bolygó is nagy, az úgynevezett forró Jupiterek közé tartozik. A csillagától alig nyolcad akkora távolságra kering, mint a mi Merkúrunk, és e keringéshez csak 3,8 napra van szüksége. Az évek alatt elvégzett precíz megfigyelésekből ma már azt is tudjuk, hogy a keringési ideje évente 131 ezredmásodperccel csökken, vagyis egyre közelebb kerül a csillagához az óriásbolygó.

A közeledés okaként az árapályerőket jelölték meg a kutatók: a két égitest egymásra ható gravitációja miatt a kisebb égitest jobban eltorzul, ezzel energia szabadul fel, amelynek hatására a bolygó közeledni kezdett a csillagához. A felfúvódóban lévő csillagok esetében a bolygó keringéséből felszabaduló energiát a csillag elnyeli, s ezzel felgyorsítja a bolygó közeledését, ez a jelenség teszi emberi időskálán is mérhetővé magát a folyamatot.
A Kepler-1658b kora kb. 2 milliárd év, és jelenleg már élete utolsó 1 százalékában jár, mintegy 3 millió év múlva megsemmisül. Bár a rendszere nagyon eltér a mi Naprendszerünktől, a folyamat megismerésével mégis közelebb juthatunk a Naprendszer jövőjének megértéséhez.