Nem is annyira hülyeség a hülye járás

Egy új kutatás azt vizsgálta meg, milyen energiafelhasználással jár a Monty Python híres, Hülye járások minisztériuma című jelenetében alkalmazott „hülye járás”, és ennek miféle előnyös egészségügyi hatása lehet. A British Medical Journal szakfolyóiratban közzé tett kutatási eredmények szerint a normál járáshoz képest 2,5-szeres az energiaigénye annak a „hülye járásnak”, amelyet a jelenetben John Cleese mutatott be. Ez azt is jelenti, hogy az efféle járásból napi 11 perc elegendő ahhoz, hogy a hetente 75 perces erőteljes fizikai aktivitási célt elérhesse az ember, s ezzel ellensúlyozza az egyébként inaktív életmódja negatív hatásait.

A több mint 50 éve készült jelenetben látott járásmódot utánozták le a kísérletben részt vevő, egyébként egészséges alanyok, s járás közben mérték az oxigénfelhasználásukat. Az egyes alanyok a jelentből megtanult járással egy 30 méteres pályán kellett járkálniuk a mérések során, az egyes járástípusokból öt-öt percet, amelyek során a megtett távolságot is vizsgálta a kutatócsoport. Kontrollként mindenkinek a saját megszokott járásával is le kellett sétálnia ugyanezt az 5 percet. A mérésekből ki tudták számolni a szakemberek, hogy a „hülye járás” mekkora energiafelhasználással jár, s ebből derült ki, hogy a jelenetben John Cleese által megszemélyesített Mr. Teabag járását érdemes a napi gyakorlatba átültetni, testmozgás céljával.

A kutatás csak egészséges embereknél tudta vizsgálni ezt a módszert, például mozgásszervi, ízületi betegek vagy más problémákkal küzdők számára nem kivitelezhető ez a típusú járásmód, de az ettől eltérő, és egyébként nagyon rossz hatásfokú járásmódokkal, amelyeket az ő képességeikhez igazítanak, számukra is megnyílhat a lehetőség egy igen vicces típusú testgyakorlásra.

A kutatás jó eséllyel nyerhet majd IGNobel-díjat.