A kisbolygó-eltérítés első tudományos eredményei
A DART küldetés szeptember 26-án sikeresen lezajlott, az akkor gyűjtött adatok feldolgozása még sokáig eltart – az előzetes eredményeket tették közzé nemrégiben.
Az már kicsivel az eltérítő manőver után kiderült, hogy a Dimorphos holdacska pályája 33 perccel megváltozott a Didymos kisbolygó körül, ezzel gyakorlatban is igazolták az elméleti eltérítő módszer hatékonyságát a NASA szakemberei. Az Amerikai Geofizikai Unió konferenciáján közzé tett adatok ennél kicsit bővebb információkat is adtak már.
A 22 530 kilométer per órás sebességű becsapódás során a kis holdacska tömegéből kb. 1000 tonna por és kőzet szakadt ki. Ez nem tűnik soknak, de a becsapódó kis szonda mindössze 610 kilós volt (ebből kb. 55 kiló volt induláskor a szonda üzemanyaga, ami jórészt valószínűleg elfogyott a becsapódásig).
Kiderült, hogy a Didymos és a kis holdja, a Dimorphos is azonos felépítésű, azonos összetételű, és mindegyik a kondrit típusú, a Földet leggyakrabban elérő meteoritokhoz hasonló. Ezt az eredményt a becsapódás után, a kidobódott anyag megfigyelésével végzett vizsgálatok is megerősítették. Mostanra, a távcsöves megfigyelések szerint, a kidobott anyagból igen hosszú, sok tízezer kilométer hosszan elnyúló csóva lett, amelyet a Nap sugárnyomása nyújtott el ennyire.
A számításokból kiderült, hogy a Dimorphos kimozdulása nagyobb részben ennek a kidobódott anyagnak, és kevésbé magának a becsapódó szonda által átadott lendületnek volt köszönhető. Egy jövőbeli, valós veszély elkerülésére végzendő aszteroidaeltérítéshez létfontosságú, hogy a becsapódáskor átadott lendület mértékét precízen ki lehessen számítani, s ezzel megtervezhető legyen a manőver, biztosítva azt, hogy valóban letérjen a Föld felé tartó kisbolygó az eredeti pályájáról.