Édesvíz az óceánok fölött

Az édesvíz rengeteg felhasználási területen létfontosságú, mind az ember, mind a mezőgazdaság és az ipar számára, s egyre nagyobb mennyiségre volna szükség belőle. Emellett a természetes élőhelyek megőrzéséhez legalább ennyire létfontosságú, hogy ne vonjuk el a vizet más élőlények elől, így nagyon fontos volna mielőbb egy olyan édesvízkészletet megcsapolni, ahol senki és semmi se látja ennek kárát.

Az Illinoisi Egyetem (Urbana-Champaign) kutatói az óceán felszíne feletti vízpárát csapolnák meg, az így kinyert édesvizet a szárazföldre továbbítva egy hatalmas, eddig nem használt édesvízkészletből juthatnánk vízhez. Bolygónk vízkészletének 3 százaléka édesvíz, ám ebből csupán 0,3 százalék hozzáférhető és gazdaságosan kinyerhető, a többi a jégtakarókba fagyva, vagy elérhetetlen készletekben áll. A tengervíz sómentesítésének jelenlegi módszerei nem környezetkímélőek, így valami egyébre is gondolni kellene.

A kutatók 14 régióra, főleg sűrűn lakott, és már most is jelentős, a jövőben tovább fokozódó vízhiánnyal küzdő területre számították ki, hogy milyen infrastruktúrával és megoldásokkal lehetne elegendő édesvízhez jutni az óceánok feletti 10-100 méteres légréteg párájából.

Különösen a szubtrópusi régióban, ahol szinte alig vannak felhős időszakok, a napfény hatására állandóan párolog az óceán, így ezzel egy gyakorlatilag korlátlan édesvízforrás áll rendelkezésre, s a felvázolt módszer nagy léptékű használatra is alkalmas lehet. Ráadásnak pont a vízhiányos égöveken fokozódni fog a párolgás az óceánon, így ott áll majd rendelkezésre a többlet, ahol nagy szükség is lesz rá.

A kutatók leginkább azon csodálkoznak, hogy eddig senkinek sem jutott eszébe ezt a lehetőséget kiaknázni. A módszerük a víz természetes ciklusát utánozza le. A tengervíz párolgásával nedvessé vált légtömeget a közeli parthoz szivattyúzzák, ott lecsapatják a benne lévő vizet, s a „maradék” nem egy erősen sós koncentrátum, mint a sómentesítő műveknél, hanem páramentes levegő. A folyamathoz szükséges áramot megújuló forrásokkal lehet biztosítani helyben, így ez sem jár extra környezetszennyezéssel. A rendszert a helyi viszonyoknak megfelelően lehet tervezni (pl. mely magassági szinten lehet optimálisan kinyerni a párás levegőt), a párakinyerő egység a kutatók szerint a partoktól néhány kilométerre volna megfelelő hatásfokú, ahol kellően nagy vízfelület felett tudnának gyűjteni. A számítások szerint egy 100 méter magas, 210 méter széles gyűjtőfelületről származó légtömeggel félmillió ember napi vízellátását lehet biztosítani.