Erdély törpe óriásai
A Hátszegi-medence késő-kréta fosszíliáit vizsgálva egy elszigetelt környezetben élő, kis növésű állatok alkotta fauna képe bontakozott ki a kutatók előtt: a Foster-törvény, azaz a sziget-hatás első őslénytani példája.
Bolygónkon tömérdek olyan élőhely található, ahol a növények és állatok a külvilágtól többé-kevésbé elzártan élik az életüket. A világ ezen különleges zugaiban, zárt völgyekben, barlangokban vagy szigeteken érhető tetten az evolúció egy igen izgalmas jelensége. A folyamatot leíró Foster-törvény szerint elszigetelt területeken az élővilág viszonyai bizonyos értelemben tótágast állnak: a nagy méretű fajok törpékké, míg a kisebbek óriásokká válhatnak. Az óriásnövekedés kiváló példája a Mauritius szigetén egykor élt röpképtelen galamb, a híres dodó.
Ezek a jámbor jószágok a mai feltételezések szerint a helyi ragadozók nyomására fejlődtek óriás méretűvé, egészen addig, amíg szegényeket egy újonnan érkezett, túlzottan intelligens ragadozó faj, a Homo sapiens egyedei az utolsó szálig agyon nem verték. A másik irány az izolált törpenövésé, melynek okát a szűkösebb erőforráshoz való alkalmazkodással magyarázzák, és a mamutoktól több röpképtelen madárfajon át a szarvasfélékig, számos állatcsoportnál igazolták már. Érdemes megemlíteni, hogy a jelenség alól mi, emberfélék sem képezünk kivételt: az Indonéziához tartozó Flores szigetén fedezték fel egy igen közeli rokonunk, a Homo floresiensis faj maradványait, melynek egyedei alig haladták meg az egyméteres magasságot. Talán mondanom sem kell, a ’hobbitnak’ is becézett emberős ötvenezer éve bekövetkezett eltűnése szintúgy a Homo sapiens megjelenésével magyarázható.
Maga a Foster-törvény csak az 1970-es években bontakozott ki és vált általánosan elfogadott tudományos teóriává, ám fosszilis fajok, nevezetesen az erdélyi törpenövésű dinoszauruszok kapcsán, korát jócskán megelőzve, már a legendás magyar paleontológus, a hihetetlen kalandjairól híres Nopcsa Ferenc báró is felvetette munkáiban az izolált törpenövekedés lehetőségét.
A tehetséges tudós tizennyolc éves korában csöppent az őslénytan világába: 1895 óta tanulmányozta az először az Ilona húga által a család szacsali birtokán felfedezett, majd később a Hátszegi-medence több pontjáról is begyűjtött 68-70 millió éves dinoszaurusz csontokat. Összehasonlítva azokat más lelőhelyekről származó kövületekkel, egy idő után feltűnt neki, hogy az erdélyi fajok nagy hányada a rokonainál jóval kisebb termetű. Az összes ilyen szaurusz közül a legizgalmasabb a Magyarosaurus dacus. A Nopcsa által eredetileg még Titanosaurus dacus néven leírt növényevő hatméteres testhosszával a világ egyik legkisebb ma ismert sauropoda dinoszaurusza, morfológiai bélyegei alapján mégis a beszédes nevű Titanosauriák közé soroljuk őket. A Magyarosaurus igazán rászolgált a törpenövésű óriás jelzőre: míg ő maga alig haladta meg egy mai tehén méreteit, legközelebbi rokonai között nem voltak ritkák a 15-16 méter hosszú, 8 tonnás jószágok. Sőt, a Titanosauriák egyes nemzetségei a 37 méteres testhosszt és a 70 tonnás testtömeget is elérhették – voltaképpen a mi kis Magyarosaurusunk rokonságából kerülnek ki a Földünkön valaha élt leghatalmasabb szárazföldi állatok!
Már a báró is tisztában volt azzal, hogy a Hátszegi-medence rétegeiben örök álmukat alvó őshüllők hajdani otthona egy nagyjából Magyarország-méretű sziget volt, az összefüggő kontinentális területektől több száz kilométerre. Az újító szemléletmódjáról híres tudós úgy gondolta, a területi korlátok okozta erőforráshiány állhat a méretbeli elmaradottság hátterében. Az ősföldrajzi kép azóta még részletesebb lett. Már azt is tudjuk, hogy a kréta időszak második fele a komplex élővilág 540 millió éves történetének második legmelegebb időszaka volt, sarki jégsapkák híján pedig a tengerszint 100-200 méterrel magasabb volt a jelenleginél. Ez a mai Európa területét egy kiterjedt szigetvilággá tagolta, amely az óriási összefüggő területekkel rendelkező amerikai, afrikai és ázsiai földrészekétől teljesen eltérő állatvilágot eredményezett.
Nopcsa feltételezését az izolált törpenövéssel kapcsolatban kortársai kritikusan fogadták. A bírálat érvei közé tartozott, hogy nem egyértelmű: a szóban forgó csontfosszíliák fiatal, vagy felnőtt példányhoz tartoznak-e. Sajnos a báró akkor sem érhette volna meg saját igazának győzelmét, ha 1933-ban nem vet idejekorán véget saját életének. Egészen 2010-ig kellett ugyanis várni, hogy egy nemzetközi kutatócsoport csontszövettani vizsgálata kimondja a végső szót: Erdély kis termetű szauruszai kifejlett példányok, tehát valódi törpenövésű óriások voltak.
Így keletkezik a sztatikus elektromosság
Több mint két és félezer éves rejtély megoldását találták meg, kiderült, miként is jön létre a tárgyak összedörzsölése hatására a sztatikus elektromosság.
Így csökkenthetjük az ülő életmód káros hatásait
Életünk igen jelentős részét székhez kötve töltjük, ez pedig rendkívül egészségtelen, és sok betegséghez hozzájárul.
Az erkölcsi értékrendünk is változik az évszakokkal
Az évszakok változásai az emberben is mérhető változásokkal járnak, és távolról sem csak a hangulatban.
Még mindig nem tudunk eleget a vírusokról
A vírusok eredetét nem ismerjük, három felvetés is létezik a kialakulásukkal kapcsolatban.
Egyre sósabbá válik a Balaton
Amennyiben a sótartalom növekedésének tendenciája nem változik, néhány évtizeden belül átalakulhat a tó élővilága.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
