Másképp látják a férfiak és a nők a házimunkát

Sok családban konfliktusforrás, hogy a nőkre hárul a házimunka legnagyobb része, egy új kutatás feltárta, mi lehet ennek az oka, és miként lehet megoldani.

Új elmélet született arról, hogy miért is a nők viszik a vállukon még mindig a legtöbb családban a háztartás feladatait, az elméletről a Cambridge-i Egyetem számolt be. A kutatók a pandémia alatti lezárásokkor végzett felmérések eredményéből merítettek ötletet a vizsgálathoz. A felmérések azt mutatták, hogy annak ellenére, hogy a lezárásokkor mind a nők, mind a férfiak otthon maradtak, továbbra is a nők végezték a házimunka zömét.
Úgy tűnik, nem túlzás azt állítani, hogy a férfiak egyszerűen vakok a házimunkára, nem veszik észre a tennivalókat. A szakemberek szerint a két nem közti különbséget magyarázza az úgynevezett affordancia-elmélet, vagyis az, hogy a tárgyakat és helyzeteket a hozzájuk kapcsolódó cselekvés lehetőségével együtt észleljük, s ez meghatározza, minek is látjuk magát a tárgyat. Házimunkára lefordítva ez azt jelenti, hogy míg egy nő egy morzsákkal teli asztallapra nézve arra gondol „ezt le kellene törölni”, a férfi egész egyszerűen csak egy asztallapra gondol, amin morzsák vannak, és nem társul benne e képhez cselekvés.
A Philosophy and Phenomenological Research folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint ez a típusú érzékelési különbség nemcsak erősíti a két nem házimunkában való részévételének különbségét, de a női házimunka láthatatlan munkává válásának is az alapja. Ez utóbbit talán nem kell magyarázni, de az egyértelműség kedvéért itt arról van szó, hogy annyira természetes, hogy a nő elvégzi a házimunkát, hogy nem is tűnik fel a munkája (esetleg akkor, ha pl. betegség miatt képtelen elvégezni).
„A neurológiai kutatások kimutatták, ha valamit affordanciaként érzékelünk, akkor máris elindulnak azok az idegi folyamatok, amelyek előkészítik a cselekvést. Ez lehet enyhe késztetés de akár legyőzhetetlen cselekvési kényszer is, azonban a cselekvést gyakran csak tudatos odafigyeléssel kerülhetjük el” – mondta Paulina Sliwa professzor, a kutatás egyik résztvevője. „Ha ellenállunk e késztetésnek, az érezhető feszültségérzethez vezet.”
Az affordancia terén óriási egyéni különbségek vannak köztünk (nemcsak a két nem közt), míg valaki egy cseresznyefára nézve azt látja, hogy de jól fel lehetne mászni rá, másnak meg se fordul ilyesmi a fejében. Ráadásul ugyanazok a tárgyak más-más affordanciát válthatnak ki eltérő emberekből: valaki egy kanálról a főzésre asszociál, míg valaki ritmushangszert lát benne.
Ez az eltérés az évezredes nemi alapú munkamegosztás során kialakult szokásokból adódóan, a neveltetéssel rögzülő módon van jelen mind a mai napig, ám lehet javítani rajta. Az, hogy a férfiak nem automatikusan látnak feladatot egy teli mosogatóban, nem menti fel őket attól, hogy megtanulják észlelni ezeket a munkákat, sokkal hatékonyabb, ha nem a látásukra, hanem a gondolkodásukra hagyatkoznak. „Tudatos törekvésekkel és szokások kialakításával megváltoztathatjuk azt, ahogy a világot érzékeljük” – magyarázta Thomas McClelland, a kutatás másik résztvevője. A kutatók azt tanácsolják például, hogy minden alkalommal, míg a férfi arra vár, hogy lefőjön a kávé vagy a tea, törölje le az asztalt. Egy idő után át fog alakulni az érzékelése, és ő is automatikusan meglátja majd az efféle, elvégzésre váró feladatokat.
Érdemes a nőknek is más szempontból nézni e problémára. Mivel itt tényleg észlelésbeli különbség van, nem szabad a „házimunkára vak” férfi fejéhez vágni, hogy azért nem látja a teli mosogatót, mert nem akarja látni. Ügyes együttműködéssel és tudatos figyelemmel átalakítható a férfiak látásmódja, és kiegyensúlyozottabbá válhat a házimunka.