Elődeink szaglása
Egy új kutatásban legközelebbi rokonaink, a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak szaglásának genetikai nyomait vizsgálta egy kutatócsoport.
A szaglás az ember esetében nem játszik olyan fontos szerepet, mint számos vadállatnál, ez azonban nem azt jelenti, hogy nem érzékelünk egyes szagokat megfelelően, az ember az élelme illatára „szakosodott” elsődlegesen. Mivel azonban az ember életmódja és étrendje is hatalmas átalakuláson ment át az elmúlt évezredekben, a kutatók kíváncsiak voltak, vajon a szagérzékelésünk evolúciós múltja milyen lehetett. Egy nemzetközi kutatócsoport a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak szaglásának genetikai hátterét vizsgálta meg s hasonlította össze a modern emberével, 30 különböző szagot érzékelő receptor genetikai nyomainak elemzése útján. Az eredményeket az iScience folyóirat publikálta.
A szaglásért felelős egyes receptorok speciális fehérjéket tartalmaznak, amelyek kapcsolódni tudnak az adott illat-molekulához. E receptorokat meghatározó gének írják le azt, hogy pontosan milyen is legyen ez a fehérje, így azt ki lehet következtetni a génekből, hogy a receptorok fehérjéi hasonló vagy eltérő felépítésűek voltak-e, mint a mai emberé. Ezzel kideríthető, hogy a vizsgált egykori ember érzékelhette-e az adott illatot, s ha igen, mennyire jól.
A vizsgálatok alapján a kutatók arra jutottak, hogy rokonaink szaglása a mienkhez nagyban hasonló volt, ám egyes illatanyagokat jobban, vagy kevésbé éreztek, mint mi. Az egyes emberfajok közti eltérések a kutatók szerint az eltérő környezethez való alkalmazkodás miatt alakulhattak ki, hisz másféle szagokat érezhettek a közép- és kelet-ázsiai helyszínen élő gyenyiszovai, vagy az afrikai modern ember egyedei. Például a gyenyiszovaiak különösen jól (nálunk háromszor jobban) ki tudták szagolni a méz és más édes dolgok illatát, s ez együtt járt a modern emberekre is jellemző vaníliaillat-érzékelési képességével is. Nálunk jobban érzékelték a kénes illatokat (ez jellemző egyes növényekre, káposztafélékre, mustárra, sokan emiatt nem szeretik ezeket az ételeket) is, de például a gyöngyvirágét sokkal kevésbé érezték, mint mi. Az egyes mentolos illatokat s a zöld növényi illatokat nagyjából hasonlóan érezte egy gyenyiszovai és egy modern ember.
A neandervölgyieket nem lehetett volna megfogni a kömény vagy a menta illatával, hozzánk képest elhanyagolható volt az érzékenységük a fűszeres, virágos illatanyagokra, és szerencsések lettek volna egy zsúfolt nyári villamosutazáson is, mert a veríték (és a vizelet) szagára is kevésbé voltak érzékenyek, mint mi. Szintén elhanyagolhatóan érezték hozzánk képest a széna illatát is. Egyes elképzelések szerint a neandervölgyieknek kisebb volt a szaglóhámja is a mienknél (az a felület az orr belsejében, ahol az említett receptorok találhatóak), ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy emiatt volt gyengébb a szaglásuk, mivel most csupán néhány illatanyagra való érzékenységet tártak fel a kutatók.