A beporzók és az idő előtti halálozás

A mezőgazdasági termények háromnegyedének szüksége van a beporzásra, ám sok rovarfaj egyedszáma drámaian csökken, így a nem megfelelő beporzás 3-5 százalékos veszteséget okoz a gyümölcs-, zöldség- és a csonthéjasok termesztésében – állapította meg a kutatás. A háziméhek nem tudják pótolni mindazt a kiesést, amelyet a vadon élő beporzók hiánya teremt.
A halálesetek nagyjából egy százaléka azért következik be, mert ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztása csökkent a tudósok szerint, akik megvizsgálták a szívbetegségek, a sztrók, a cukorbaj és egyes rákfajták miatti halálozásokat, melyek valószínűsége csökkenthető az egészséges táplálkozással. Ez az első tanulmány, amely a vadon élő beporzók pusztulásának emberi egészségre gyakorolt hatását számszerűsíti.
A kutatók a világ több száz gazdaságának adataira, a terméshozamok és az étrenddel összefüggő egészségügyi veszélyek információira, valamint az élelmiszerek világkereskedelmét nyomon követő számítógépes modell adataira alapozták a munkát. „A kutatás megállapította, hogy a beporzók pusztulása olyan mértékben befolyásolja az emberi egészséget, mint más kockázati tényezők, köztük például a kábítószerek használata.” – mondta Samuel Myers, a Harvard Egyetem közegészségügyi karának munkatársa, a tanulmány egyik vezető szerzője.

A kutató a megoldást a beporzóbarát módszerekben: a virágzó növények sokféleségének növelésében, a rovarirtó szerek, mindenekelőtt a neonikotinoidok használatának csökkentésében, és a mezőgazdasági területek melletti természetes élőhelyek fenntartásában, helyreállításában látja. Még ezek betartásával is hatalmas kihívás lesz azonban visszaállítani a természetes beporzóállományt világszerte.