Ez a legnagyobb borostyánba zárt virág
A borostyán számtalan apró élőlényt, azok darabjait kiváló állapotban őrzi meg, így nagyon sok virág is ránk maradt e módon, azonban a mostani háromszor nagyobb, mint az eddigiek.
A Berlini Természettudományi Múzeum, és a Bécsi Egyetem munkatársai végezték azt a kutatást, amelyben a mindeddig legnagyobb, borostyánban fennmaradt virágot mutatták be a Scientific Reports folyóiratban. A virágok, amelyek a megkövült gyantában fennmaradnak, általában néhány milliméteresek, így kisebbek egy centisnél, ez a virág azonban 2,8 centis, vagyis kb. akkora, mint egy mandulavirág. A maradvány egy baltikumi borostyánban várta a felfedezést, mintegy 34-38 millió éve, majd mintegy 150 évet ráhúzott még egy múzeumi gyűjtemény mélyén.
A virág pollenszemcséi is tökéletes állapotban maradtak fenn – a borostyán pont ezen apró részletek megőrzésében kiváló – és ezek segítségével egy ma már csak Délkelet-Ázsiában élő növénycsoportba sorolták a kutatók: a Symplocos kowalewskii nevet kapott virág a magyar névvel nem rendelkező Symplocaceae család tagja.
Minek köszönhető, hogy csak apróbb virágok maradtak fenn borostyánban? A szakemberek úgy vélik, a nagyobb virágok könnyen lecsusszannak a kisebb cseppekben összegyűlő gyanta felszínéről, így az nem tudja körbevenni őket. A mostani esetben feltehetőleg egy igen nagy gyantacsepp lehetett a kiindulópont, tehát emiatt is különleges lelet ez a virág.
Az öt, tőben összenőtt szirmú virágnak háromszögletes alakú a virágpora (néhány négyszögletes is volt köztük). Korábban futólagos leírás készült csak a leletről, így nem is volt helyes a besorolása, ezt most a kutatók kiigazították, precíz adatok alapján, többek közt pont a pollen mikroszkópos vizsgálatával. Bár a virág rokonai már előkerültek Európa más részeinek kövületeiben, ez az első eset, hogy baltikumi borostyánban találtak rá.
Milyen helyszín lehetett, ahol e virág nőtt? A baltikumi borostyánok keletkezését egy meleg-mérsékelt övi, de párás, csapadékos erdei környezet határozta meg. Ezek az egykori erdők bükkfélék, tűlevelűek igen sokszínű elegyéből álltak, gombák és zuzmók lakták a fákat, igen változatos volt a terület élővilága, parti mocsaraktól és láperdőktől egészen a nyílt terepen nőtt erdőkig. A megkövült virág mai rokonai párás hegyi erdők lakói.