Ez az egysejtű vírusokon hízik

Egy Halteria nevű csillós, vízi egysejtű képes annyi vírust elfogyasztani, hogy növekedni, szaporodni tudjon.

A klorovírusok zöld algákat fertőznek meg és pusztítanak el, ám egy, az algákhoz hasonlóan vízben élő egysejtű, a csillósok (ilyen a jól ismert papucsállatka is) közé tartozó Halteria egyik faja felfalta a vírusokat. Eddig a csillósokról csak az volt ismert, hogy egyes fajaik baktériumokkal táplálkoznak.
Most a laborkísérletekben arra jutottak a Nebraskai Egyetem (Lincoln) kutatói, hogy e csillósok képesek pusztán vírusdiétán megélni, sőt, ez az étrend elegendő ahhoz, hogy a mikroba növekedni, szaporodni tudjon.
A klorovírus, amikor az algasejteket megfertőzi, az egysejtű alga ennek hatására felfúvódik, majd „kipukkan”, s a sejt belsejéből a szén és más tápanyagok a vízbe ürülnek, ahonnan aztán más élőlények elfogyasztják – újrahasznosítva az alga anyagait. Ha a csillósok ott vannak, s felfalják a vírusokat, akkor ez a folyamat is kissé másképp alakul.
John DeLong, a kutatás vezetője számításokat végzett, és arra jutott, hogy egy tavacska csillósai naponta 10 billószámra (a billió a tíz 12. hatványa) falják fel a vírusokat, s ha ezt a világ vizeinek méretével számolják, akkor egészen új képet ad a szén körforgásáról.
A kutató úgy véli, gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy a vízben élő vírusokat megegyék, hiszen olyan sok van belőlük, és mindenütt jelen vannak. Ennek felismerését követően utánajárt, először csak a szakirodalomban, hogy vajon van-e olyan élőlény, amely vírusokkal táplálkozik, ám vajmi kevés sikerrel járt. Néhány egyszerű esetleírást talált ugyan, de semmi olyat, hogy ez miként hatna a tápanyagok körforgására, vagy arra, hogy a vírusfaló mikrobára miként hat az étrend.
A vírusok kiváló táplálékforrást jelentenek: nukleinsavakból, nitrogénből és foszforból épülnek fel, így minden élőlény számára logikus táplálékválasztás lenne. DeLong egy közeli tóban gyűjtött vízmintákat, amelyekkel aztán a kísérleteit elvégezte. A különféle tavi mikrobákkal teli vízcseppecskékhez klorovírusokat adott, majd követte, mi is történik. A Halteria tartalmú cseppecskék vírusmennyisége két nap alatt a századrészére esett vissza, miközben maga az egysejtű tizenötszörös mennyiségűvé szaporodott, holott semmi más táplálék nem volt a vízcseppben, mint a klorovírus!
A tapasztaltak igazolását fluoreszcenssé tett klorovírusokkal végezték el, így megfigyelhető volt, hogy a Halteria ténylegesen felfalja-e a vírust – bebizonyosodott, hogy a kis csillósok „hasa” világított a sok elfogyasztott vírustól. Az is kiderült, hogy képesek voltak kizárólag víruson élve növekedni és osztódni is. A klorovírus tömegének 17 százaléka beépült a csillósok testébe, ez hasonló arányú volt a vízi táplálkozási lánc más résztvevőinek (apró rákocskák, algák, papucsállatkák és hasonlók) rendszerében tapasztaltakhoz.
DeLong szerint semmi különleges nincs ebben az étrendben, ha csak az nem, hogy eddig senki se vette észre. Bár egyelőre csak laborban figyelték meg a vírusevést, de nem látnak a kutatók semmi olyat, ami miatt a természetben ne ugyanígy történhetne, ám majd ezt is meg kell még vizsgálni. Amint a tél véget ér, a kutató vissza is tér a tóhoz, és nekilát e vizsgálatoknak.