Összehangolt virágzással segíti a beporzást a napraforgó

A napraforgó virágzata sok száz egyedi virágból áll össze, ezek jól ismert spirális mintázatban láthatóak az optimális helykihasználás miatt. A virágzat kifejlődésekor a külső virágok a legidősebbek, a virágzat tányérjának közepén lévők a legfiatalabbak, ebben a sorrendben is borul virágba a tányér. A napraforgó tányérját úgynevezett nyelves virágok veszik körbe, a hétköznapi szóhasználatban ezeket hívjuk virágsziromnak, közöttük az összes többi pedig csöves virág, ez utóbbiakból alakul majd ki a mag.

A Kaliforniai Egyetem (Davis) kutatóinak munkája azt tárta fel, mi irányítja a virágzaton belül azt, ahogyan elkezdenek kinyílni az egyedi csöves virágocskák. Ezek az egyedi csöves virágok néhány napig nyílnak, első nap a csillag alakú porzók érnek meg és elkezdenek pollent szórni, a bibe a második napon kezd kinőni a virágocskákból, sárga kis szárnyacskákként kinyúlik belőlük, s ekkortól képes befogadni a beporzók által hozott virágport. Ez a sorrend azt eredményezi, hogy a virágzat belseje még éretlen bimbókból áll, azt körbeveszi egy kör, ami érett porzókból áll, ezen kívül pedig egy érett bibékből álló kör helyezkedik el, végül az ivartalan, nyelves virágok veszik körbe a virágzatot.

A virág elrendeződése biztosítja azt, hogy másik virágról érkező pollennel termékenyítsék meg a rovarok a napraforgót: az állatok először a nyelves virágoknál landolnak, majd innen indulva először a bibés virágokat érik el – lerakva a magukkal hozott pollent, majd tovább lépkednek a porzós virágokra, ahol újabb pollent szednek fel, amit aztán egy másik virágzatra átrepülve tesznek le majd. A kaliforniai kutatók videókat készítettek a virágokról, amelyeket különböző fényviszonyok közt tartottak, ezekből pedig kiderült, hogy a napraforgó cirkadián ritmusa határozza meg azt, hogy mikor nyíljanak ki a kis virágocskák.

Amikor a virágokat folyamatosan fény alatt tartották, megzavarodott a belső órájuk, és ennek hatására a virágocskák nem koncentrikus körökben, hanem kor szerint egyszerre nyíltak ki az egész virágzatban. Ez pedig azzal járt, hogy a beporzó nem a különböző stádiumában járó virágocskákon gyalogolt át, így a küldetését sem tudta pontosan végrehajtani. Emellett ezek a megzavart virágok kevesebb beporzót is vonzottak, vagyis az összehangolt virágzás a beporzókat is segíti, nemcsak magának a virágnak a megtermékenyülését.

Ezek az információk a változó klímájú világban, ahol a beporzók dolga egyre nehezebb, segíthetik a mezőgazdaságot abban, hogy minél hatékonyabbá tehessék a beporzást. Kinemesíthetnek olyan napraforgókat például, amelyek a beporzás szempontjából a napszak optimálisabb időpontjában nyílnak, ezzel talán ellensúlyozni lehet a klímaváltozás és a rovarok számának drámai csökkenése okozta hatásokat.