A kutyák és törpemalacok vizuális jelzései

Az emberek gyakran irányítják rá egy másik ember figyelmét arra, ami érdekli őket. Ez a viselkedés komoly tudományos figyelmet kapott az elmúlt években, és a kutatók számos fajt megvizsgáltak, hogy kiderítsék, vajon képesek-e megmutatni az embernek, amit szeretnének.
„A háziasított állatok különösen hajlamosak lehetnek arra, hogy ilyen formában kommunikáljanak az emberrel” – magyarázza az MTI-hez eljuttatott közleményében Paula Pérez Fraga, az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoportjának doktorandusza, a cikk fő szerzője.
Mint hozzáteszi, ugyanakkor néhány nem háziasított állatfaj emberrel szocializált egyedei is képesek az emberrel való referenciális kommunikációra, ami azt sejteti, hogy nem a háziasítás a kulcs ennek a viselkedésnek a megjelenéséhez.
A kutatók arra keresték a választ, hogy ha nem a háziasítás, akkor mi okozza ezt a képességet. Az etológusok észrevettek egy közös tulajdonságot azoknál a fajoknál, amelyek képesek erre a fajta viselkedésre: mindegyikük esetében kiemelt szerepet játszanak a vizuális jelzések a fajtársakkal való kommunikációban.
Annak tesztelésére, hogy valóban a vizuális kommunikációs hatékonyság lehet-e a kulcs a megmutatás képességének kialakulásához, összehasonlították két faj családi kedvencként nevelt egyedeinek viselkedését: a kutyáét, amelynél a vizuális jelzések igen fontosak és a malacét, amelynél viszont nem.
A tesztelt malacok a Családi Törpemalac Program nevű hosszú távú projekt résztvevői, amelyben a malacok fiatalon családokhoz kerülnek, és a családi kutyákhoz hasonló nevelésben részesülnek. Ez lehetőséget adott a kutatóknak a két faj ember felé mutatott viselkedésének összehasonlítására.
A kutatók azt vizsgálták, hogy családban élő kutyák és törpemalacok vajon megmutatják-e gazdájuknak egy számukra elérhetetlen (de a gazdájuk számára elérhető) élelem helyét. Azt találták, hogy ha csak a gazda volt a szobában – az élelem nem – akkor a malacok hasonló mértékben figyeltek a gazdájukra, mint a kutyák. Viszont mikor az élelem is a szobában volt, akkor a kutyák megpróbálták a gazdájuk figyelmét az élelmet rejtő dobozra irányítani, de a malacok nem.
„Azt vártuk, hogy a referenciális kommunikációs jelzések abban a helyzetben fognak leginkább megjelenni, amikor a gazda és az élelem is jelen vannak a szobában, azaz az állat az élelmet rejtő dobozra próbálja irányítani az ember figyelmét. Azt találtuk, hogy amikor csak a gazda van jelen a szobában, akkor a kutyák és malacok hasonló mértékben figyelték a gazdájukat. Azonban miután az élelem is a szobába került, csak a kutyák próbálták gazdájuk figyelmét az élelem pozíciójára irányítani, a malacok inkább maguk próbálták megszerezni azt” – részletezi Andics Attila, a Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.
Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy nem minden háziasított állat képes az ember figyelmét egy adott helyre irányítani. „A malacok valószínűleg nem rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyek ehhez a képességhez szükségesek” – magyarázza Paula Pérez Fraga.
A kutyák kiemelkedőnek tekinthetőek az emberrel való kommunikáció terén, ugyanakkor más fajok, mint például a lovak, a macskák, sőt még a kenguruk is képesek az emberrel való referenciális kommunikációra, és mindegyikük kommunikációjában fontos szerepet töltenek be a vizuális jelzések. Ezzel szemben a malacokéban nem.
Az etológusok tanulmánya 2023. január 23-án jelent meg a Scientific Reports című folyóiratban.