Majomszerű állat élt a sarkvidéken 52 millió éve
A Kanadához tartozó, sarkvidéki Nunavut tartományban, az Ellesmere-szigeten bukkantak rá a kövületekre.
A Kansasi Egyetem számolt be arról a felfedezésről, amely szerint 52 millió évvel ezelőtt, az eocén korban, amikor bolygónk jóval melegebb éghajlatú volt, a sarkvidéken majomszerű, a főemlősök rokonságába tartozó állatok éltek. Két ilyen állatot azonosítottak, amelyek Ignacius mckennai és Ignacius dawsonae nevet kaptak, a kis termetű állatok 1-2 kilót nyomhattak.
„Soha eddig nem találtak a főemlősök rokonságába tartozó állatot ennyire extrém földrajzi szélességen” – mondta el a kutatást vezető Kristen Miller. „Sokkal gyakrabban lehet rájuk bukkanni az Egyenlítő környéki trópusi területeken.”
A kutató a két, most feltárt ősállat távolabbi rokonságát is megvizsgálta, s arra jutott, hogy az USA közepes szélességi övében, a mai Montana és Texas államok közti régióban élt állatok álltak hozzájuk legközelebb. Az elemzések szerint a két nagyobb termetű sarkvidéki faj ezeknek a leszármazottja lehet, vagyis onnan vándorolhattak északra az elődeik.
A korabeli sarkvidék jóval melegebb volt a mainál, még krokodilok is éltek itt, ám akkoriban is fennállt az a helyzet, hogy a sarkvidék fél éves éjszakába burkolózott. A kutatók az állatok fennmaradt fogait és állkapcsát vizsgálták – az ősi emlősök esetében a fog a legbiztosabb pont, ugyanis a fog különösen ellenálló, s a csontoknál sokkal nagyobb eséllyel válik kövületté. A nagy felbontású mikrotomográfiai vizsgálatokkal arra igyekeztek választ találni a szakemberek, hogy vajon mit ehettek ezek az állatok a fél évig tartó téli időszakban?
A fogak felépítése, kopásnyomai és az állkapcsuk izomzata alapján ezek az állatkák a délebbre élő rokonaiknál sokkal keményebb táplálékot voltak kénytelenek a téli időszakban fogyasztani, dióféléket és más magvakat törtek fel és ettek. Nyáron, rokonaikhoz hasonlóan ők is gyümölcsökkel, levelekkel táplálkoztak. Az Ellesmere-szigeten talált nagy testű növényevők hasonló kettős stratégiát követve táplálkoztak nyáron friss, zsenge növényeket, télen fakérget és avart, így a kutatók szerint ez lehetett a megoldás a fél éves éjszakára.