Leszármazási vonalak vizsgálata Székelyudvarhely környékén

Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet (BTK AGI) munkatársainak vezetésével ősi apai és anyai leszármazási vonalakat vizsgáltak az erdélyi Székelyudvarhely térségében. A kutatók az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében. A Genes folyóiratban 2023 januárjában megjelent publikációjukban az első teljes mitokondriális genomi adatbázist és részletes Y-kromoszomális profilokat közölték a régióból.

A Borbély Noémi molekuláris biológus vezetésével elkészült, Nagy lefedettségű mitokondriális genomok és Y-kromoszomális tipizálások ősi leszármazási vonalakat fednek fel a mai székely népességben című tanulmányban a székelyektől 115 új teljes mitokondriális genomot és 92 új Y-kromoszomális STR (short tandem repeat) és SNP (single nucleotide polymorphism) profilt mutatnak be a BTK AGI kutatói és társszerzői. Kutatásuk eredményei és a közölt adatok minőségi ugrást jelentenek a témában korábban megjelent tanulmányokhoz képest, mivel ezek az elsőként közölt teljes mitokondriális genomi adatbázis és részletes Y-kromoszomális – 23 rövid tandem ismétlődésen alapuló – profilok a régióból.

Szécsényi-Nagy Anna, a BTK AGI vezetőjének kutatási projektjében, amely az NKFIH Fiatal kutatói kiválósági program keretében valósult meg, gondosan kiválasztották azokat a mintaadókat, akiknek felmenői is e térségből származnak, és több generációra visszamenőleg a Székelyudvarhely környékén fekvő falvakban éltek. A mintagyűjtés Énlaka, Firtosmartonos, Kányád, Bögöz, Gagy, Szentábrahám, Csekefalva, Székelydobó, Patakfalva és Farcád településeken zajlott 2019-ben, a helyi lelkészek és Máthé István, a csíkszeredai Sapientia Egyetem docensének segítségével. Az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében.

Hálózatábra a mintaadók felmenőinek helyi mozgásáról. A mintadonorok, valamint szüleik és nagyszüleik születési helyét körökkel jelöltük, a generációkat pedig vonalak kötik össze. Ha nem ugyanazon a helyen születtek, akkor a két településnek megfelelő kör van összekötve, ha ugyanazon a településen születtek, akkor a kör önmagával van összekötve. Látható, hogy azok a falvak emelkednek ki leginkább, ahol a mintavétel zajlott, ami azt jelzi, hogy a mintaadók felmenői közül a legtöbben ugyanezeken a településeken éltek. A települések egymáshoz viszonyított helyzete megfelel a földrajzi elhelyezkedésüknek, és arányos a távolságokkal (kivéve az ábra szélein szaggatott vonalakkal jelzett távolabbi településeket). A mintaadó településeket ábrázoló körök mérete arányos a településről származó mintaadó személyek számával. Az ábra Gephi szoftverben készült a „GeoLayout” bővítmény segítségével, a települések földrajzi szélességi és hosszúsági adatainak felhasználásával.

Forrás: BTK AGI

A székelyek története a 12. századig vezethető vissza a térségben, eredetükről számos tudományos elmélet létezik. Jelen kutatás eredményei szerint a populáció túlnyomórészt helyi, azaz kelet-közép- és délkelet-európai összetételt mutat, a szomszédos népességekkel való mérsékelt keveredéssel. A tanulmány szerzői mind az anyai (mitokondriális), mind az apai (Y-kromoszomális) génállományban nagyfokú heterogenitást találtak a falvakon belül és azok között. Az anyai és az apai vonalak között is elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is.

A filogenetikai elemzések megerősítették egyes anyai (A+152+16362, A12a, C4a1a3, C5c1a, D4e4) és apai (Q, R1a) vonalak feltételezett keleti eredetét, és néhány esetben ezek a népvándorlás kori (Kr. u. 5–9. század) és a magyar honfoglalás kori (Kr. u. 10. század) népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatók.