Bölcsőde a triászból

Német kutatócsoport egy különleges őslénytani leletegyüttes körülményeit vizsgálta meg, s a Journal of Vertebrate Paleontology szakfolyóiratban mutatták be a felfedezésüket, amelyet a Bonni Egyetem ismertetett. Az Aetoszauruszok, amelyek akár 6 méteresre is nőhettek, kb. 204 millió éve, a triász időszak végén kihaltak. Azonban a kutatásból úgy tűnik, a kicsinyeik közös csoportban élhettek, feltehetően azért, mert így hatékonyabban védekezhettek a ragadozók ellen.

A különös leletegyüttesre még 1877-ben bukkantak rá egy Stuttgart közeli kőfejtőben (Kaltentalnál) s a csoportot 24, 20-80 centis közti Aetosaurus ferratus egyed maradványa alkotta. Az első feltételezések szerint e 215 millió éves csoport csupán a véletlennek köszönhetően kövült meg így együtt, talán összehordta a víz a tetemeket egy helyre. Azonban az egyre alaposabb vizsgálatok arra utaltak, mégis valós lehetett a csoportosulás, és egyes szakemberek arra gyanakodtak, az egyedek fiatalok voltak.

A kutatócsoportnak most sikerült bebizonyítania ez utóbbi elméletet. A csoport legkisebb és legnagyobb tagjainak felkarcsonti vékony metszetét vizsgálták meg mikroszkóp alatt, és megkeresték bennük a növekedés jellegzetes nyomait. „A hosszú csontokból megállapítható az állatok életkora, mivel ezekben az állatok élete során növekedési gyűrűk jönnek létre, amelyeket a fák évgyűrűihez hasonlóan meg lehet számlálni” – mondta Dorota Konietzko-Meier paleontológus. A legkisebb és a legnagyobb egyedek vizsgálatából e módszerrel arra jutottak a kutatók, hogy egyik sem volt még idősebb egy évesnél!

Az állatok egyetlen fészekaljba is tartozhattak (amelynek tagjai nem egyszerre keltek ki), bár ez nem biztos, az viszont igen, hogy a leletegyüttes az aetoszauruszok körében először észlelt társas viselkedés bizonyítéka, az állatok valószínűleg saját védelmük érdekében álltak össze fajtársaikkal.