Hogyan hatnak a hóalgák a hó megmaradására?

A hóalgák, bár egyáltalán nem ritkák, nem túl közismert élőlények, a legtöbben talán az élénk piros színű változatával (Chlamydomonas nivalis) találkozhattak valamilyen formában. Mind a hegyvidékeken, mind a sarkvidékeken előfordulnak, s jelenlétük csökkenti a hófelszín fényvisszaverő képességét. Ez egészen egyszerűen ahhoz vezet, hogy hatására a hó több hőt nyelhet el, s így felgyorsul az olvadás.

A Utahi Állami Egyetem kutatója, Scott Hotaling azt vizsgálja, hogy a hóalgák jelenléte milyen mértékben befolyásolja környéke hegyeinek hótakaróját. E hótakaró életet ad azzal, hogy a téli csapadékot raktározza és tavasszal, nyáron azt olvadékként, víz formájában visszaadja. A kutató és munkatársai arra kíváncsiak, mi váltja ki a hóalgák elszaporodását (hóalgavirágzást), minek köszönhető a kialakulásuk, és mihez köthetően változik a virágzások nagysága.

Egyelőre ugyan nem jelentenek még vízellátási problémát a hóalga-virágzások, ám ha nő ezek gyakorisága vagy nagysága, akkor már befolyásolni fogják, mikor és mennyi víz távozik a hegyekből. Utah hegyeiben a hótakaró az 1950-es évek óta 40-50 százalékkal csökkent, vagyis ennyivel kevesebb a télről tavaszra és nyárra elraktározott víz mennyisége. Könnyen érthető, hogy minden további változást megérezhet az ivóvíz-szolgáltatás vagy a mezőgazdaság.

A hóalgák úttörő kutatója a magyar Kol Erzsébet volt, aki eleinte a Tátra, a Kárpátok hóalgáit mérte fel, majd világszerte számtalan helyen végzett vizsgálatokat, igazi nemzetközi szaktekintély volt, aki tudásával megalapozta a hóalga-tudományt. Nemcsak a gyakori piros, hanem a jóval ritkább fekete, zöld és sárga algákat is ismerte, egy, a hófelszínt zöldre színező algát el is neveztek róla (Koliella tatrae). A hóalgákra jellemző, hogy csak szűk hőmérsékleti tartományban élnek meg, se a túl hideg, se a túl meleg nem megfelelő számukra.