Hüvelyesekkel bővíthetnénk étrendünket

Megteremnek Európában, mégis túl keveset fogyasztunk belőlük, holott kiváló fehérjeforrást jelentenek.

Az világos, hogy túl sok húst eszünk és ezzel nemcsak saját egészségünknek, hanem a bolygónk élővilágának és klímájának is ártunk, ám úgy tűnik, a mesterségesen előállított húsok, húspótlók mellett érdemes lenne nagyobb figyelmet szentelni egy régi, jól bevált fehérjeforrásnak, a hüvelyeseknek is. A hüvelyesek évezredeken át fontos részét képezték étrendünknek, ezért is vizsgálta meg őket, mint fenntartható, környezetbarát alternatívákat egy dán kutató, Katharina Henn a Koppenhágai Egyetemről. A kutatási eredményeit három külön tanulmányban tette közzé.
Mik is azok a hüvelyesek? A pillangósvirágú növények szárított magvai, amelyek nagy fehérjetartalmuk révén hasznos részét képezhetik étrendünknek. E növények a velük szimbiózisban élő baktériumok révén képesek megkötni a légköri nitrogént, így műtrágyát se úgy igényelnek, mint más növények. Ide tartozik a földimogyorótól a csicseriborsón, a lencsén, a szóján és az adzuki babon át a klasszikus tarkababig minden, 11 típus és több száz termesztett változat tehetné színesebbé étrendünket környezetbarát módon.
A világ számos népe nagy mennyiségben és igen változatos formákban fogyasztja őket, mi itt Európában azonban jórészt az állatainkkal etetjük fel, amit termelünk. Nem volt ez mindig így, s ez talán része is a problémának: szegények eledelének tartjuk mindmáig a babot, a lencsét, a borsót és rokonait. Emellett problémát jelent (erre sokan hivatkoznak, amikor megindokolják, miért nem esznek hüvelyeseket), hogy gázosít, azonban ezen az elkészítés módja, vagy épp a fokozatos hozzászoktatás segíthet.
A dán kutató szerint azonban ennél is nagyobb gondot jelent, hogy egész egyszerűen nem ismerjük eléggé a hüvelyeseket itt Európában, és nincsenek megfelelő receptjeink, amelyek révén a mindennapi étrendünk részévé tehetnénk őket. A kutató 5 ország hüvelyesfogyasztásán keresztül vizsgálta meg a kérdéskört, így például hazájában, ahol az ajánlás szerint napi 100 grammot illene enni ebből a típusú élelmiszerből, mindössze 2 grammot fogyasztanak átlagosan. Egy másik vizsgálat szerint Európában napi 7,5 gramm az átlagfogyasztás, ami szintén jóval elmarad az ajánlástól. (A magyar Okostányér szerint napi 80 gramm száraz, vagy 120 gramm friss/fagyasztott hüvelyes a célérték, a KSH adatai szerint évi 1000 gramm száraz hüvelyest eszik meg minden magyar, ami 2,7 gramm per nap átlagot ad.)
A dán kutató szerint teljesen jó út a konzerv hüvelyesek használata, ez még a konzerv plusz környezetterhelésével együtt is csak kis töredéke szén-dioxidot bocsát ki a húshoz képest, egy kiló fehérjére vetítve a konzerv hüvelyes 23 kiló szén-dioxidot jelent, míg a marhahús 499 kilót. A vizsgált országok közt a spanyolok jártak az élen a hüvelyesek fogyasztásában, a kutató szerint ez a spanyol és a közel-keleti konyha közti sok évszázados összekapcsolódás eredménye lehet. Azonban nem feltétlenül kell egzotikus recepteket keresni, hisz a közép-európai étrendnek is fontos része volt a hüvelyesek fogyasztása, rengeteg különböző módszerünk volt ezek elkészítésére, amelyeket feleleveníthetnénk, modernizálhatnánk. Nem csak babgulyás vagy lencsefőzelék létezik, a hüvelyesek igen jól kiegészítik és izgalmassá teszik például a salátákat, s akár a falafelhez hasonló módon fasírtszerűen is elkészíthetőek, magyaros fűszerezéssel is.