Az eddigi legrégebbi fátyolkalárva

A fátyolkák egy családja, a kövifátyolkák (Nevrorthidae) élő kövületnek számítanak, mai képviselőik életmódja alapján a múltbéliekre is tudunk következtetni. (Hazánkhoz legközelebb Erdélyben találunk kövifátyolkákat, őket is csak néhány éve fedezték fel.) Ezek az állatkák lárvakorukban vízben élnek, ahogy vízben élhettek a kréta időszaki elődeik is, amelyek kövületeire nemrégiben rábukkantak.

A legrégebbi recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) 165 millió éve élhettek, a most, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban bemutatott egykori fajuk nagyjából 159 millió éve élt, úgy tűnik, ez az eddigi legrégebbi képviselője e törékeny szépségű rovarrendnek. Meglehetősen fontos életszakaszuk a lárvakor, mivel életük igen jelentős részét lárvaként élik – emiatt is tartoznak az ember számára mezőgazdasági hasznot hajtó ragadozók közé. Az eddigi legrégebbi fátyolkalárva 130 millió éves, a most azonosított azonban ennél mintegy 30 millió évvel ősibb volt.

Az állatka nevét Paj Pingjang (angolos írásmódban Bai Bingyang) után kapta, ugyanis ő fordította ki a fosszíliát tartalmazó kőzettömböt, és adta át a kutatóknak; az állat teljes neve Palaeoneurorthus baii.

A lárva utolsó lárvastádiumában volt pusztulásakor, 4,4 centi hosszú volt, s meglehetősen megnyúlt, több mint fél centi hosszú, de csak 0,7 milliméter átmérőjű nyaka volt. Az állatka teste is hosszúkás volt, fején pedig a fátyolkalárvákra jellemző hosszúra nyúlt, csipeszre hasonlító állkapcsi szerv is szembetűnő volt (e „csipeszek” segítségével ragadják meg zsákmányaikat a lárvák). E szájnyúlványaik döntőek voltak abban, hogy a mai kövifátyolkák elődjeként tudják a szakemberek azonosítani a maradványokat. A lárva nagyobb volt, mint a ma élő kövifátyolkáké, a hosszú nyak a kutatók szerint azt a célt szolgálta, hogy így a lárva a vergődő áldozatától távol tudja tartani a saját sérülékeny testét.

A jura időszakban az állatka élőhelye egy dombos vidék volt, ahol számos folyó, patak, és mocsaras területek váltakoztak, ebben a vizes környezetben kiváló élőhelyeket talált magának az ősi kövifátyolka. A lelőhely alapján valószínűleg egy sekély tó fenekén élt és vadászott a fátyolkalárva, ahol bőven volt zsákmány számára. A modern kövifátyolkák leginkább hegyi patakokban élnek, őseiknél szegényesebb zsákmánykészlettel rendelkezhetnek.